Noha a földalatti villamos vasút a metró közvetlen előzményének tekinthető, a budapesti metróközlekedést – eltérő rendszerük miatt – mégis az M2 átadásától számítjuk. A fél évszázados vonalat azóta meghosszabbították, új vonalak épültek, renoválták és renoválják jelenleg is, valamint az M2 és M3 teljes járműparkja megújult.
A metró aranykorából számos anekdota és legendás alak neve maradt fenn. A metróüzem az elmúlt évtizedekben modernizálódott, de ma is éppen olyan érdekes és magával ragadó, mint egykor. Akit egyszer „megbabonázott az alagút”, egészen más szemmel tekint a metróra, amelynek egyetlen vonala (az M3-as) több utast szállít egy nap, mint a nagyvasúti vonalak az egész országban.
A kezdetek
Az első, már utasokat is szállító metró 1970. április 3-án 4.10-kor gördült ki a telephelyről. 6 óra felé már kezdtek érkezni az utasok. 8 órától üzemzárásig pedig annyian várták Budapest első metróvonalának kipróbálását, hogy hosszú, tömött sorok kígyóztak egészen a Deák téri állomástól a Bárczy István utcáig.
Akkoriban az új építmény Budapest igazi látványosságává vált. Előszeretettel látogatták politikusok és prominens személyek: ha Magyarországra jött valamilyen magas rangú diplomata, akkor biztosan megnézte a metrót.
Már maga a tervezés is sok érdekes feladat, megoldandó probléma elé állította a mérnököket, építőket. Az Astoriánál például úgy kellett aluljárót kialakítani, hogy a munkagödör fölött menetrendszerűen járt a villamos. Számos nehézség pedig az építés közben merült fel, amire nem lehetett korábban felkészülni.
Budapest gerince
A biztató kezdetek után a ma már a Déli pályaudvart és az Örs vezér teret összekötő, kelet-nyugatinak vagy „piros” metrónak is nevezett M2-es vonalat további két metróvonal követte.
Az 1976 és 1990 között átadott, a teljes vonalon Újpest-központ és Kőbánya-Kispest között közlekedő észak-déli, más néven „kék” M3-as, valamint a legújabb budapesti metróvonal, a 2014-ben elkészült, Budapest két pályaudvara, Kelenföld vasútállomás és Keleti pályaudvar között gyors összeköttetést biztosító „zöld”, azaz a M4-es metró.
Ez utóbbi különlegessége, hogy vezető nélkül közlekedő szerelvényeiből belátható a teljes alagútja.