Általában véve a Peterbilt márkanév hallatán rögtön egy csőrös teherautó ugrik be az embernek, holott egy időben nem volt jellemző a csőrösök hegemóniája az USÁ-ban. ’70-es és ’80-as években az Egyesült Államokban is előszeretettel alkalmaztak egyenes homlokfalú fülkéket, amelyeknél a motor a kabin alatt volt, hasonlóan a jelenlegi európai változatokhoz.
Ilyen volt a 372-es modell, amely rövid ideig, 1988 és 1993 között készült, mégis ez volt minden idők legáramvonalasabb fülkéjével szerelt Peterbiltje. Homorú orra valamelyest az amerikai gyártó ’50-es években gyártott modelljére, a 350 COE emlékeztetett, de a sisakszerű kialakítás miatt hamar ráragadt a „Darth Vader” becenév.
Kissé megosztó megjelenése miatt a 372-es mégis jó példa arra, hogyan válnak valósággá az aerodinamikai kísérletezgetések, jobban mondva, hogyan sikerül a mérnököknek sorozatgyártásra alkalmas aerodinamikai formát létrehozni úgy, hogy közben az átlagember se kapjon a szeméhez a végeredmény láttán. A Peterbilt ugyanis a NASA 1970 és 1980 között folytatott aerodinamikai kutatásait is felhasználta (bővebb infó a NASA kamionos kutatásairól itt olvasható) új fülkéinek kifejlesztésénél.
A fülke teteje belül is ívelt volt, a tervezők teljes mértékben kimaxolták a belmagasságot.
A 372-esből gyárilag csak országúti nyerges vontató készült, de a visszavonult autóversenyző, Bruce Canepa által alapított cég egyedi igényeknek megfelelően épített belőle háromtengelyes, úgynevezett „Transporter” változatokat is. Hogy pontosan mennyit, nehéz megmondani, de a neten kapásból két ilyet is árulnak. Ezek a speciális 372-esek alapvetően szerényebb komfortot kínáltak a sofőrök számára, mint a nyerges vontatós változatok, de ugyanúgy volt bennük hálóágy a nagyobb menetkomfort érdekében pedig bőrborítású, karfás ülésekkel készültek.
Rém egyszerű műszerfal és nagy belmagasság jellemezte a 372-est.
Az igazi különlegesség azonban a Canepa által a fülke mögé épített alumínium panelekből készült felépítmény volt, amelyet úgy alakítottak ki, hogy egyszerre akár négy versenyautó is elférjen benne. Az állítható magasságú rámpák nagy flexibilitást tettek lehetővé, mert ennek köszönhetően többféle méretű versenyautót lehetett benne szállítani. Az autók le és felhajtását pedig egy közel 3 ezer kilogrammos terhelhetőséggel rendelkező emelőfal segítette. Azért, hogy a szerszámok ne a belső térben hánykolódjanak, a felépítmény alá számos nyitható tárolót terveztek, a szerelők közlekedését pedig a jobb oldalon elhelyezett ajtó segítette.
A belső tér tetszés szerint variálható.
Mintha nem is egy teherautó, hanem egy vonat belsejében járnánk.
A profi munka érdekében elengedhetetlen volt a hatékony és takarékos LED-világításrendszer beépítése, mivel ablak csak a felépítmény első részében volt. Nem véletlenül, a tervezők célja az volt, hogy elrejtsék a teherautóban zajló munkákat az avatatlan szemek, például a versenytársak elől. Az első traktus emellett teljesen elszeparálható volt egy cipzáras szövetfallal és ez a megoldás lehetővé tette, hogy az autóversenyzők elvonuljanak egy kis időre a versenyek előtt. A klimatizált területen minikonyha, WC és felhajtható padok is vannak, így igazán otthonos hangulatban készülhetnek a csapatok a megmérettetésre.
A bazalt szürke Peterbilt Transporter 2017-ben tette meg első útját a paddock felé, idén azonban eladósorba került. Mostanra már több mint 1,3 millió kilométert gyűjtött össze, de 12,7 literes Detroit Diesel-motorja még nem érzi úgy, hogy nyugdíjazni kellene. Most a világhálón árulják ezt és egy másik társát.
