A thaiföldi Heng Thammarat kiskorában amerikai katonáknak integetett a bangkoki utcákon. A Jeep M151-es beleégett a tudatába, de aztán később, amikor milliomos lett, mégis inkább japán sportkocsikat (főleg Nissan Skyline-okat) kezdett gyűjteni, egy-egy Lamborghinivel megfűszerezve.
Aztán egy szép napot meglátott egy fűbe ültetett Jeep M38A1-est (a mai modern civil Wranglerek ősatyját), és tudta, hogy neki is kell egy ilyen. Az építést szerencsére hozzáértőre bízta, aki nem csak felhajtott neki egyet a viszonylag ritka katonai terepjáróból (az autó szép példányai 12-18 ezer dollárba is belekerülnek az USA-ban, Thaiföldön viszont háromszor, négyszer többet kell fizetni az autókért), de aztán darabjaira is szedte.
Ezt jó pár hónap fúrás, faragás, vágás és hegesztés követte, hogy végül kiszélesítve, megnyújtva és iszonyatosan leültetve, öncélú örömszerzőként szülessen újjá az egykori sokcélú jármű. A tetőt 80 mm-rel lejjebb költöztették, de így is el lehet férni az autóban, mert a gyári ülések helyére az UH-1-es katonai helikopterből származó, fém háttámlájú (!) üléseket építettek be.
Mivel a végeredmény sokkal inkább hot rod volt, mint terepjáró, az eredeti, vérszegény négyhengeres benzinmotornak át kellett adnia a helyét egy röfögő V8-asnak. Ezen a ponton Heng úr meghozta a projekt első és egyetlen racionális döntését: holmi amerikai vas helyett az első generációs Lexus LS400 legendásan megbízható, négyliteres szívómotorját szerelte be.
Az 1UZ-FE blokk az eredeti automata váltón, majd egy Land Cruiser kardántengelyen keresztül hajtja a hátsó kerekeket. Alighanem ennek a döntésnek köszönhető, hogy a vaspatkány, ahogy autóját szeretetteljesen elnevezte, majdhogynem napi használatban van. A gyerekkori álom megvalósításában felcserélődtek a szerepek: ezúttal Heng Thammarat vigyorog az amerikai Jeepben, és neki integetnek a thaiföldi lurkók az út széléről.
