Amikor az Országos Kéktúra útvonalán kitikkadva találunk valahol egy klasszikus, még működő kék falusi kutat, nos abban a pillanatban onnan folyik a legfinomabb víz a világon.
Ráadásul ingyen.
Csakhogy ez teljesen szubjektív élmény, és hiába érezzük akkor és ott azt a vizet tökéletesnek, a szakértők nem osztják ezt a véleményt. Mert igen, létezik olyan, hogy víz-íz-szakértő, vagyis víz sommelier, akinek az a szakmája, hogy megállapítsa, melyik víz finom, és miért.
Ilyen ízszakértő például Martin Riese és Arno Steguweit, akik mindketten a borok világából váltottak erre a sokkal „tisztább” műfajra. Amikor belekezdtek, még csak furcsa különcnek tűntek, de mára egy felfutó ágat képviselnek a gasztronómiában.
Martin Riese amerikai vízguru 2012-ben állt át a borról a vizekre, és azóta sem bánta meg a dolgot, hiszen a műfaj egyre színesebb, a luxusvizek korát éljük
Ha pedig őket kérdezzük a legjobb vizek listájáról, akkor azon a Svalbardi biztosan előkelő helyre kerül. Az a Svalbardi, amit nem kapunk meg a helyi szódásnál, mivel ezt a csodás átlátszó nedűt Norvégia tengerén úszó jéghegyekből olvasztják.
Egy kis jégtörővel indulnak vadászatra
A jéghegyből nyert víz ötlete 2013-ban pattant ki egy norvég-amerikai üzletember, Jamal Qureshi agyából. Feleségének gyűjtött némi olvadékot ajándékba, ez az élmény pedig beindította a fogaskereket, és életre hívta a Svalbardi márkát.
Honnan van a jég?
Messziről. Az Európai kontinensről csak Oslóból lehet megközelíteni a cég központjául szolgáló Longyearbyen települést, a Spitzbergák központját. Ez három óra, rendszeres komp, hajó nincs, legfeljebb expedíciós utazással lehet a tengeren idejutni. Mivel a település jóval a sarkkörön túl helyezkedik el, október végétől február közepéig „sarkköri sötétség”, míg április közepétől augusztus közepéig „sarkköri világosság” van.
A holttestek a permafroszt miatt nem bomlanak el, ezért a helyi temetőt az 1950-es évek óta nem használják, a holttesteket Norvégia más városaiba szállítják át temetésre. A problémás esetek elkerülése érdekében a súlyos betegeknek és az időseknek is el kell hagyniuk a szigetet.
A helyi reptér a Spitzbergákon, itt azért elég nehézkes a logisztika
Nyilván hatalmas tőkével, kellő forrással kell belevágni egy ilyen kalandba, ami Jamal Qureshi esetén rendelkezésre is állt. Bérelt egy jégtörő hajót, beszerezte a szükséges engedélyeket, így évente kétszer indulhat jégvadászatra a Spitzbergákon, vagyis 4000 éve fagyott, több tonnás tömbök begyűjtésére, amelyekből az év során természetesen kézműves módszerekkel kerül palackba az egyedi ízprofilt képviselő víz. A learatott jégből évente 13 000 palackot töltenek meg, de nem a könnyen gyűrhető műanyag fajtából.
A világ minden pontjára szállítanak
Egy ilyen termékhez különleges üveg dukál, amit egy 200 éves cseh üvegfújó manufaktúrában állítanak elő. A kupakba sem lehet belekötni, azt a tenger által partra sodort hordalékfákból készítik el.
Mitől különleges az íze? Elvileg ebből teljesen kimarad a modern ember tevékenysége, nincs benne semmilyen szennyeződés, ásványianyag-tartalma pedig alacsony, 2016-ban komoly szakmai díjat is nyert, ennyi légy tehát nem tévedhet.
A végén jöjjön a lényeg, a világ végén gyűjtött jégből olvasztott víz 0,75 literes palackja 80 euróba kerül, vagyis körülbelül 27 ezer forint. Lehet őrültnek nevezni az árazást, de emögött legalább kemény munka rejtőzik, látványos történet, nem pedig csak átcímkézett csapvizet adnak némi marketinggel meghintve.
Ettől függetlenül azért a kék kutak verhetetlenek maradnak, főleg túra, vagy focimeccs után.
