Nemrég elárultuk, hogy milyen járgányba ülnének a Vezess szerzői ha lenne 3 milliójuk hobbiautóra. Mostani gyűjteményünkben arra kerestük a választ, hogy vajon hova kirándulnának és mivel, most, hogy ismét szabadon megtehetjük ezt Magyarországon belül.
Szörényi András – Bakony és hot hatch
Hamar kitaláltam, mivel mennék, azt azonban nehezebben, hogy hová. Kétüléses autók kizárva, helyhiány miatt. A szép kirándulást sem elkínzott hibridbégetéssel nem rontanám el, sem a töltéssel vesződve, ezért erre a napra villanyautó sem jön szóba. Ford Fiesta ST-vel mennék, mert beférünk, nem zabálja el a fagyipénzt és vödörszám önti ereidbe az adrenalint. Tulajdonképpen az év minden napját örömmel tölteném egy Fiesta ST-ben, de sajnos még az elődje is 3,2-4,5 millió forintba kerül használtan.
Nehezebb kérdés volt, merre sikítsanak a lányok a kanyarokban. A Bakonyt választottam. Amíg a család a veszprémi állatkertben, a cseszneki várban, Bakonybélen, a zirci arborétumban tölti az időt, kirándul a hegyen vagy a környék ezernyi más örömét, látnivalóját élvezi, én fordulnék egyet a Fiesta ST-vel. A 82-es út csodás, de sok a kamion és a motoros kamikáze, Tapolca felé a 77-es út varázslatos helyeken vezet át, de sokszor zsúfolt. A Balaton-felvidékbe belefeledkező biciklistákat sem illene riogatnom Vászoly környékén.
Ezért a 8-as útról Márkó és Hárskút felé venném az irányt, ahol az országútnak remek a ritmusa, nincs tömeg és sima az út. Szállásként biztos pont Gézaháza, szeretetteljes fogadtatással, erdei romantikával, dézsás fürdővel az egykori Eszterházy-birtokon. A gyér térerő itt leszoktatja az embereket a konstans kütyüzésről.
Csodálatos a Balaton-felvidék és a Bakony is, Gézaházán megszállva mindkettő közel lesz
Ez a környék vasútról is nagyon szép. A villamosított 20-as vonal fut errefelé Székesfehérvárról Szombathelyig, ahol a szilícium-egyenirányítókról Szilinek becézett V43-asok robognak a Göcsej IC-vel Zalaegerszeg, a Bakony Intercityvel a vasi megyeszékhely felé. A vasúti pálya átvágja a márkói keresztutat, így az igen takaros, későklasszicista kálváriakápolnához a vasút feletti hídon juthatunk el.
Gajdán Miklós – Motorról hajóra!
Pillanatnyilag nem vágyom messzire, amit magyarázhatna a koronavírus-járvány, de mégsem. Valahogy már egy jó ideje inkább országon belül jönnék-mennék. A legszívesebben Zebegénybe tennék egy kirándulást, már ki is gondoltam egy útvonalat, és azt is, mit próbálnék ki, mit néznék meg szívesen útközben. Zebegény a Duna partján fekszik, mégpedig a pesti oldalon. Mi is a pesti oldalon lakunk, mégsem indulnék toronyiránt, azaz Vác felé Zebegénybe.
Sokkal hangulatosabb szerintem Szentendre érintésével a Pilisen átautózni, vagy átmotorozni, mondjuk az öreg BSA-mal. Az útszéli fák néhol olyan közel állnak az aszfalthoz, hogy olyan, mintha alagúton át vinne az utunk. No, meg amúgy is sok a kanyar, így unatkozásra semmi ok. Ám Visegrádon nem állnék meg (ott már többször voltam), hanem komppal áthajóznék Nagymarosra – ami újabb, számomra nem mindennapos élmény lenne.
A túloldalon már lenne program, szívesen megnézném nagy Afrika utazónk és vadászunk relikviákkal teli házát – ami azonban sajnos nem múzeum, de a családdal egyeztetve állítólag megtekinthető. Ezután mennék át Zebegénybe, ahol mindenképpen megnézném a hajózási múzeumot. (Volt egy időszak, amikor hajós szerettem volna lenni. Az egész társasház, amiben laktunk és a rokonság is összefogott, hogy lebeszéljen róla. Sikerült. Sajnos?)
Ha Duna, akkor hajózás! Zebegénybe látogatva biztos nem hagynám ki az ország talán egyetlen nyitva tartó hajózási múzeumát
Természetesen valahol harapnék valamit, Nagymaroson hallottam, hogy van egy remek hamburgerező, azt is kipróbálnám talán, de egy zebegényi étterembe is szívesen betérnék. Persze egy jó lángosra sem mondanék nemet, egy fagyival megkoronázva! És persze mindenképpen lemennék a Dunához, ha jó az idő, talán még meg is mártóznék benne. Mi kellhet ennél több?
Öreg V8-assal a nyugati végeken
Az utóbbi évek meghatározó emléke a Mercedes SLC 450 5.0 (R107) volánja mögött eltöltött pár nap. A Bobby-kabrió keménytetős kivitele a megfontolt örömautózás tökéletes elegye, szigorúan a digitális kor vívmányai nélkül.
A százas sprint mai szemmel nem egetverő érték, 8,5 másodperc, de a gázpedál leheletnyi érintését követő pár méteres gyors kilépés, mint a szélbe kapó vitorla. Nem akarjuk elengedni, és ahogy egyre több levegőt szürcsöl a blokk, a K-jetronic befecskendező is rákapcsol, a nemesi torokköszörülés pedig egyre lelkesebb, öblös nyolchengeres hanggá fejlődik.
Ez az előadás bárhol élményszámba megy, de talán a legjobb úticél Bázakerettye Zala megyében. A dombok között húzódó erdei utakon kevés a forgalom, és lehet lehúzott ablakkal krúzolni, majd a V8-ast megitatva tiszteletünket tehetjük Magyarország első kőolajmezeje előtt. Igaz, mára az olajmezők nagyrészt kimerültek, így már mindössze 100 ember dolgozik az ehhez kapcsolódó létesítményekben. A BT–2 jelű mérőállomás korábbi kezelőépületében viszont ott a Szénhidrogén-bányászat története Zalában című kiállítás, valamint a Buda Ernő bányamérnök munkásságát bemutató emlékszoba, amit előzetes bejelentkezés után tekinthetünk meg.
Erdős Norti – Irány a szántóföld
Az rendben van, hogy gyermekként úgy vonzottak a hatalmas mezőgazdasági gépek, mint legyet a légypapír, de míg a legtöbb embernél ez egy bizonyos kor után elmúlik, nálam megragadt. Sajnos még 35 évesen sem sikerült beteljesítenem azt a vágyat, hogy egy óriási munkagéppel szántsam be a határt, de ha tehetném akkor csakis a világ egyik legnagyobb traktorával vágnék neki a feladatnak.
A Big Bud 747 volt korának leghatalmasabb traktora, amelyet 1977-ben készítettek, egyedi megrendelésre az egyesült államokbeli Havre városában. Új korában 300 000 dollárt kértek érte, szóval nem volt egy olcsó darab. Ami nem csoda, hiszen 24,14 literes, két turbófeltöltős és két kompresszoros dízelmotor 900 lóerős teljesítménnyel bírt, a motor legnagyobb nyomatéka pedig 3100 Nm. Az üzemanyagtartályba 3785 liter gázolajat lehetett tölteni. A hatsebességes gép 8,2 méter hosszú, 6,1 méter széles és 4,3 méter magas, össztömege több mint 45 tonna!
Amikor egy ilyennel fordulnék párat a baranyai dimbes-dombos szántókon, ott a szomszéd gazda tuti elmorzsolna egy könnycseppet.
Horváth Zsolt – Kanyarvadászat a Mátrában
2019 nyarán társlapunk az Autó Magazin számára készítettem egy anyagot, amikor is egy Fiat 124 Spiderrel autóztam Magyarország észak-keleti részén. Most, hogy újra lehet kirándulni, vége a home office-nak, én ennek a vártúrának egy részét ismételném meg. Kifejezetten a vezetési élményért.
Miskolcról indulnék, érintve a Diósgyőri várat, amely a mohácsi csatavesztésig hat királyné jegyajándékba kapott rezidenciájaként szolgált. Innen közelítve az ország talán legjobb szerpentinjén hajthatunk Eger felé, át Lillafüreden, közben megcsodálva a kastélyszállót. Mesébe illő erdei út, kiváló burkolattal, ahol maximálisan élvezhetőek egy roadster adottságai. Egerbaktát érintve érkeznénk Sirokra, ahol komoly emelkedőt megmászva juthatunk a régiek életét bemutató tárlattal színesített várba.
A Mátrában izgalmas utakat találunk egy autós túrához
Utunk innen Parádsasvárra folytatnánk, ahonnan indulva már az 1920-as években is rendeztek hegyiversenyt, amely a 80-as években élte fénykorát, majd eltűnt, de a legendás 24-es út felújításával 2016-tól visszatért. A versenypályákéhoz hasonló dupla szalagkorláttal védett út bármely autóval izgalmas egy roadsterrel pláne az. A mi célunk nem a Galyatetői elágazásnál van, mint a versenyzőké, hajtanák tovább. Fülig érő szájjal érkeznénk meg Kékestetőre, Magyarország legmagasabb pontjához.
Fehér Patrik – Irány a Balcsi!
Március végén, változékony időjárási körülmények közepette töltöttem két éjszakát egy modern lakóautóban. A Westfalia által átalakított Ford Transit Custom Nugget Plusban akár négyen is elférnek kényelmesen, két fő számára pedig tökéletes kempingező jármű. A 285 cm magas felépítmény méretéből adódóan kissé megdobja a kétliteres, 170 lóerős dízelmotor fogyasztását, bár a gázpedál finom használatával azért az üzemanyagköltségen is spórolhat az ember, és ehhez nem feltétlenül kell vánszorogva közlekedni.
A menettulajdonságokon kívül talán csak az fontosabb egy ilyen járműnél, hogyan is funkcionál második otthonként. Az autó állófűtésének és a hőszigetelésnek köszönhetően a kinti 2 Celsius-fokos hidegből nem éreztem semmit, ám az igazi kempingélmény nálam a meleggel és a vízparttal kezdődik. Ezért esett a választásom erre az autóra, amellyel akár komolyabb, országhatárokon átívelő túrák is bátran bevállalhatóak. Ha viszont csak belföldre szorítkozunk, klasszikus balatoni egyhetes nyaralásra szívesen elmennék a Transittal, melyben akár főzni is lehet, de zuhanyzója és WC-je is van.
A hátraforgatható üléseknek és a kihajtható asztallapnak köszönhetően akár társasozni is lehet a borús napokon
Földes Attila – Sátorozás autóval, de nem úgy!
Pár hónap bezártság, otthon ülés után szívem szerint valahol a Bükk-fennsíkon kóborolnék. A barlangászat miatt amúgy sem ismeretlen a környék, de most inkább a felszínen szeretnék ténferegni, vagy órákon át bámulni mondjuk a Tar-kőről, miközben semmit nem csinálnék, csak lógatnám a lábam és moziznék. Autónak a nemrég bemutatott Suzuki Jimny-t választanám, de szigorúan csak tetősátorral a tetején, mert pár napig biztos nem is mennék haza.
A gyalogos túránál a kocsit a Hereg-réti parkolóban támasztanám le, onnan kaptatnék fel komótosan letudva a 400 méteres szintemelkedést, hogy végül a 949 méteres Tar-kőről bámulhassak lefelé. Ha meguntam, még mindig ott a Három-kő, ami ugyan kicsit alacsonyabb, de a kilátás onnan is parádés. Nem kéne visszafelé sietni, a Komfortos tetősátrat csak sötétedés körül csapnám föl, valami békés, kihalt helyen, miután megmelengettem a sóletkonzervemet. Lehet, egy sört is nyitnék utána, amit két fa közé kifeszített függőágyban szürcsölnék el, rendes üvegkorsóból.
Két személynek is kényelmes a Jimny alapterületénél alig kisebb, összecsukható tetősátor
Svékus Gergely – Magányosan, csendesen
Amikor az ember autóval kel és fekszik, felértékelődnek az olyan szerkezetek, amelyeket izomerővel kell hajtani. Egy gimnáziumi vízitúra egyre halványabb emlékeiből táplálkozva éveken át vágytam vissza a hajózás világába, míg végre három éve rászántam magam, és vettem egy felfújható evezős deszkát, praktikusabb nevén iSUP-ot.
A létező legnagyobb modell mellett döntöttem, amely egy vemhes elefántot is elbírna – ennek az árnyoldala, hogy a modell fordulékonysága és dinamizmusa a lánctalpas hordozórakéta-szállító szerkezetekével vetekszik. A deszkát idényről idényre egyre nagyobb élvezettel és magabiztossággal használtam folyón, tavon és tengeren, és mivel az évek alatt egy betegségből adódóan kemény munkával és elhivatottsággal sikerült leadnom túlsúlyom jelentős részét, úgy döntöttem, a 2020-as szezonra egy karcsúbb, gyorsabb modellre váltok, amivel akár egy vízi túrán is részt vehetek (cipeljék csak a hordómat a kenusok.)
Aztán jött a vírus, és minden megváltozott. Minden bezárt, a kilók villámgyorsan visszamásztak, a nyaralást lemondtuk, borultak a tervek. Ugyanakkor minden, otthon töltött nappal felértékelődik a lehetőség, hogy legalább egy hétvégét teljes magányban töltsek – vessetek a disznók elé, de nekem bejön a közösségi távolságtartás koncepciója, sőt.
Szóval tohonya vagy sem, beérem a meglévő teher-deszkával, csak mehessek végre evezni. Már csak a helyszínt kellene kitalálni… ha tud valaki egy könnyen hajózható, mégis elhagyatott, ugyanakkor idillien szép vízterületről, ahová valamilyen felfoghatatlan okból ő maga nem vágyna, árulja el nekem a titkot, és én hálából egyetlen fotót sem osztok meg a közösségi médiában a túrámról.
Vízitúrák emlékét idézi az iSUP
