Néhány évvel a második világháború után a korábban inkább luxusautókkal foglalkozó Rover felismerte, hogy már nem a régi idők járnak. Az embereknek könnyen fenntartható, olcsón megvásárolható autóra van szükségük, másoknak pedig hatékony munkagép kell. Farmokra és könnyebb ipari felhasználásra tervezték az 1948-ban megjelent Land Rover Series I-t.
Jeep-alvázra épült, a Rover P3-as motorját és váltóját építették az első prototípusba, melynek még középen volt a kormánya. Hogy spóroljanak az acéllal, a karosszériáját magnézium és alumínium ötvözetből készítették. A színválasztást a katonai repülőgépek pilótafülkéjéhez használt festékek többletkészlete diktálta, ezért festették zöldre. A szériagyártású modellnél a kormány már a jobb oldalra került, de az acél létraváz és az alumínium bódé megmaradt.
2017-ben a Land Rover úgy döntött, hogy kiválaszt 25 példányt a világ különböző tájairól és Reborn (magyarul újjászületés) programban felújítja őket. Ezt az 1950-es darabot (a hűtőrács már kikerüli a fényszórókat) Queenslandben, egy farmon találták, ahol az eredeti célnak megfelelően mezőgazdasági munkákat végeztek vele. A restaurálást a Land Rovernél végezték Solihullban, több hónapon át tartott.
Tényleg az utolsó csavarig mindent a lehető legtökéletesebb állapotra újítottak fel vagy cseréltek ki. A zöld fényezés, a vinyl kárpitozás és úgy általánosságban minden olyan, hogy valószínűleg új korában sem nézett ki így. Az 1,6-os, 55 lóerős négyhengeres benzinmotor szintén makulátlan és pormentes. A felújítás óta 126 kilométert tettek meg a Land Roverrel. Kétségkívül szép a Car Zerónak nevezett legelső felújított példány, de ezzel együtt elveszett a Land Rover igazi lényege, a hét évtized nyoma.