Az Audi A8 egy olyan típus, amit látatlanban rendelnek meg állami vezetők, gigacégek vezérigazgatói. Ez a protokoll-prémium kategória igáslova, a 40-50 milliós „tucatautó”. Talán ezért is esik őrült mód az ára, amit 8-9 éve még negyvenmillióért adtak, azt ma ötmillióért is hazavihetjük.
Ezért a holland darabért például 16500 eurót (5,7 millió) kérnek, pedig tényleg minden benne van az adaptív tempomattól kezdve a masszázsfunkcióig. Motorja a nagyobb, V8-as dízel, amiről a bemutató idején ezt írtuk: „800 Nm. Lenyűgöző adat, ha ekét lehetne utána kötni, már lehetne rá alapozni egy közepes magángazdaságot. Anélkül viszont elég kevés értelme van. Nem olyan csendesen erős, mint a benzines, nem olyan szerényen gyors, mint a hathengeres dízel. Persze megy ez is, mint a barom, csak valahogy olyan nyersen, munkagépszerűen. Érdekes, hogy drágábban adják a benzinesnél – szerintem az jóval finomabb, úribb jószág.
Köszönjük, Audi, tessék küldeni egy-egy A8-ast a fontosabb közlekedési múzeumokba, aztán tessék, itt az új feladat! Lehet nekiállni kifejleszteni az ugyanilyen jó, gyors, kezelhető és biztonságos konstrukciót valami civilizáltabb energiahordozóra. Hidrogén, villany, sűrített levegő, nekem mindegy, de az olaj elfüstölésének tökéletesebb módját kutatni az új A8 után már teljesen felesleges.”
Tehát a tíz éve abszolút autóipari csúcsnak számító autó kapható ma egy új Suzuki áráért. Ennek minden örömével és nyűgjével. Ami viszont érdekes, az a nyomtalanul megtett 855 ezer kilométer. A beltérről készült fotókon minimális kopás látszik csak, ennél az autónál tényleg nem kamu, a magas minőségű anyagok felhasználása.
