A hetvenes évek elején, Miskolcon, a Szentpéteri kapuban készült fényképfelvételen láthatjuk, hogy rendőreink az időjárási viszontagságok ellenére is rendületlenül traffipaxoznak. A mért sebességet pedig kézzel mutatták távolabb álló kollégáiknak, a hetvenes évek elején.
A közlekedésben részt vevő járművek sebességének pontos mérésére elsőként az 1930-as évek idején hadi célokra kifejlesztett Doppler-radarok utcai kistestvérei voltak képesek. Minden radar a Doppler-jelenségen alapul: leegyszerűsítve, a készülék által kibocsátott elektromágneses hullám egy mozgó tárgyról úgy verődik vissza, hogy közben frekvenciája megváltozik. A kibocsátott és visszavert frekvencia ismeretében számítható a tárgy sebességének radiális (a radar irányába mutató) komponense. Ha ezek mellett a mérőszög is ismert, akkor a közlekedő jármű sebessége jó pontossággal megállapítható.
Magyarországon a sebesség-ellenőrzést stopperrel vagy követéses módszerrel kezdték alkalmazni, az akkori tachográfos autókkal. Az első radarok 1967-ben érkeztek, méghozzá a lengyel Unitra RMP-5A típusú állványos készülék formájában, ez az első itthon használatos berendezés, amely a közlekedésben részt vevő járművek pontos sebességének megállapítására képes volt. Az 1973-ig használt parabolaantennás készülék alakja után Nagytányéros néven vonult be a köztudatba – Forrás: Copcars – Radartörténelem
