Kialakítása miatt egy ember számára lehetetlen volt a használata vállhoz emelve, így leginkább csónakhoz rögzítve sütötték el. Ezzel a módszerrel mobil maradt a vadász, és mivel a kacsák a vízfelületeknél tanyáztak, a kis hajók tökéletes hordózóeszköznek bizonyultak. Egy átlagos lövésnél ötven vadkacsa lelte halálát köszönhetően az ágyúkat megszégyenítő tűzerőnek, és nagy szórásnak.
Mivel ipari szintű kacsairtásról volt szó, a tűzerőt még több puska bevetésével növelték, a csónakokat sorba állítva, egyszerre 8-10 puskával egész rajokat radíroztak el az égről, 4-500 találattal. Ez a fegyver olyan szinten eredményes volt, hogy sok egyéb állatfaj mellett a vadkacsák is rendkívül megritkultak a XX. század elejére, így a törvény erejével tiltották meg a használatukat, és terelték nagyjából fenntartható mederbe a vadászatot.
