Az autóvásárlás mindig az érzelem és az értelem harca, ez alól nem kivételek a Vezess újságírói sem. Választottunk már autót 3 millióért, majd elgondolkodtunk azon is, ha csak 1,5 millió forintunk lenne kocsira. Most a korábbinál is nagyobb összeget, 5 millió forintot költhettünk el elméletben. Valahogy úgy alakult, hogy mégis több a hétköznapibb modell, mint az álomautó a listánkban.
Szörényi András – Ford S-Max
Mivel a Vezessnél én is írok használt autókról, elég jól tudom, mit nem szeretnék. Lehetőleg nem akarok közvetlen befecskendezést a szelepkokszosodás miatt, nem akarok nagynyomású üzemanyag-ellátást és nem akarok automatikus váltót, mert örömmel megoldom kézzel. Dízelt sem szeretnék az Euro 5-ösöket is érintő szmogriadós behajtási korlátozások miatt Budapesten, az Euro 6-osoktól az AdBlue-adagolás nyűgjei tartanának vissza, pedig egy kombi Golf GTD nagyon tetszene a 184 lóerős dízellel.
Baleno vagy Laguna Coupé?
Ha a bennem is meglévő kispolgár választana, akkor vennék egy Suzuki Balenót 3-3,5 millió Ft körül, járnék 5,5 literrel százon, a maradék 1,5-2 millióból néha kiporcióznék a kötelező szervizekre pár tízezer forintot és évről-évre örülnék annak, mennyire kimaxoltam a racionális autóvásárlást.
Bár a Baleno tulajként elégedetté tenne, autóbuziként nem tenne boldoggá, ezért tovább törtem a fejemet. Az egyik ötlet a Coupé volt a Renault Laguna III-ból. A nyithatatlan hátsó ablak nem tetszik bene, de remek utazóautó a 2,0 dCi-vel és mesés autó a 3,5 literes, V6-os Nissan-motorral. LPG-re átállítva még tankolni is tudnám.
De 2+2 üléssel mögém már nem férne senki, ezért tovább keresgéltem az ideális használt autót az ötmilliós keretből. Ha marad a parkolási kedvezmény zöld rendszámra, akkor némi lemondással megnéznék egy Mitsubishi Outlander PHEV-t, amely ötszemélyes ugyan, de gyorstölthető is, zöld rendszámos, kényelme, mérete jó családi autónak és nem elérhetetlen az ötmilliós kerettel.
Outlander PHEV helyett S-Max, de turbós öthengeres
Nekünk az ötszemélyes autó sokszor kicsi az unokatestvérekkel, barátokkal, az ő gyermekikkel. A Tourneo Custom-Trafic-Vivaro méretű kisbuszokat imádom ugyan, de túl nagyok lennének a hétköznapokra. Aminek igazán örülnék, az a hétüléses Ford S-Max a turbós öthengeres benzinessel, és bőven maradna pénzem szervizelni is.
A Mobilén 12 000 euró a legdrágább a cikk írásakor, de 9500 és 11 500 euró között válogatni lehet a szépnek tűnőkből. Azt tisztáznám előre, hogy a külső pótkerék helyére rögzíthető-e LPG-tartály, mert a gáz a tisztább égés és a kevésbé elhasználódó motorolaj mellett azért is vonz, mert szeretnék egy 220 lóerős egyterűt annyiból tankolni autógázzal, mint egy sima 1,6-os kompakt ötajtóst benzinnel.
Ebből a modellből Euro 4-es van csak, regadója eléri a 356 000 forintot, pedig a tarifának volt ideje avulni, mert 2010-es a legfiatalabb. A maradékot félretenném a turbómotorhoz illesztett kettős tömegű lendkerékre, szervizre és cascóra, mert az S-Max régebben lopásveszélyeztetett autó volt.
2001 óta tesztelünk autókat, így természetesen az S-Max-ról is többször elmondtuk a véleményünket. Itt elolvashatod az érintett korosztályra vonatkozót:
Gajdán Miki – Toyota Prius Plus
Ötmillió forint annyi pénz, hogy abból már egy igazi álomautó is kijönne. Például egy soros hathengeres motorral szerelt prémiummodell, vagy egy vérbeli sportautó is, ám mivel a kiírás családi, mindennapi használatra szánt autóról szól, ezért én nem tudok elszakadni a fenntarthatóság szempontjától. Mindennapi használatú családi autó csak olyan lehet, amit nem lep meg váratlan és ráadásul orbitális nagyságú váratlan kiadásokkal.
Tehát ezúttal is szempont a tartósság, a megbízhatóság, az alacsony üzemeltetési költség, az üzemanyag-fogyasztást is beszámítva. Mindezt együttesen a jelzett összeghatáron belül a Toyota Prius Plus testesíti meg számomra, azzal megfejelve, hogy praktikus, jól használható belső teret kínál. Igaz, még jobban örülnék egy amerikai kivitelnek, abban ugyanis nincs benne az a két, a csomagtartóból felnyitható plusz ülés, amire semmi szükségünk nincs. Az alaphelyzetben is nagyobb csomagtartó ellenben jól jönne…
De ez legyen a legnagyobb baj! A mindennapokban azonban jól jön még az is, hogy automataként működik, vagyis a számunkra gyakori városi használatban nem kell a váltogatással küszködni. A Toyota hibridjei nem lelkesednek az autópályás használatért, de ez számomra nem probléma, mert nagyon ritkán járunk ott, inkább országutakon szoktunk barangolni, ha már kiszakadunk a városból. Viszont épp ez a két úttípus az, ahol a legkedvezőbb a hibridek fogyasztása, általában 4 és 5 liter/100 km körül alakul, amit szerintem nyugodtan nevezhetünk pénztárcabarátnak.
Aranyi Péter – SUV Esztergomból
Ha úgy kezeljük ezt az összeget, hogy mondjuk biztosan a kezünkben van, tehát nem kell alkudni a keresett modell árából, de nem is nagyon akarunk fölé menni az összegnek, akkor biztosan egy Suzuki SX4 S-Crosst választanék, mert ezért gyakorlatilag egy néhány éves, kevesett futott példányt lehet kifogni, ami ráadásul még kiváló állapotnak örvend. Más kérdés, hogy a piac nem bővelkedik belőle, mert nem sokan akarják eladni a fiatal SX4 S-Crossukat, de például szalonautóként, vagy tesztautóként azért el lehet vinni ezért az összegért.
Ötmillióért tehát vehet az ember egy munkába, illetve gyerek ovi- vagy iskolába szállításra alkalmas autót, amiben hátul is el lehet férni, továbbá a csomagtartó szempontjából sem kell kényszerű kompromisszumot kötni, mivel annak kapacitása 430 liter. Ennyi pénzért ráadásul GL+ felszereltségű modellt vehet az emberfia, ami magában foglalja a digitális, kétzónás klímát, a függönylégzsákokat, a térdlégzsákokat, tolatókamerát, az állítható kormányt, a fűthető első üléseket, valamint az automatikusan sötétedő visszapillantót. A színezett hátsó ablak pedig amúgy is széria ennél a modellnél, így a hátsó traktus nem melegszik fel annyira.
A 140 lóerős motor dinamikusan mozgatja a magyar gyártású járgányt és okos vezetéssel takarékos munkavégzés várható el tőle. Az SX4 S-Cross tehát amolyan mindenes, hiszen munkába járásra, de családi autónak is ideális lehet.
Milyen volt újonnan az SX4, alábbi tesztünkből kiderül:
Kovács Miklós – Szívó benzines japánt, ésszel és stílussal
Kereken tíz éve dolgozom a Vezessnél. Ennyi idő alatt rengeteg típus jött és ment, van, amelyik örök feledésbe merült, és van, ami még mindig felötlik, mint használt autó vásárlási ötlet. A Mazda6 2013-as, még most is futó generációja számomra ilyen.
Ennél az ötmilliós választásnál nálam ez volt a kulcsmomentum. A rengeteg észérv mellett mégis csak az a legfontosabb, hogy legyenek érzelmi szálak, amik ahhoz a géphez kötnek, amibe nap mint nap beleülünk. Nálam ezért esett a választás a Mazda6 jelenleg futó generációjára. Pályafutását mindig figyelem fél szemmel, hogy változott a beltér és a külső a rengeteg ráncfelvarrás során, mennyit ér ma használtan. Épp ezért mindig elgondolkodok, hogy nekem ez lenne a tökéletes kompromisszum, ha a forma-technikai tartalom-használati érték hármas közös metszetét kellene megtalálnom.
Ha venném, akkor csakis kombi karosszériával, a 2,5 literes 192 lóerős Skyactive benzinmotorral. Épp jól megy, a 7,8 másodperces sprint százig bőven elég, a fogyasztása 7-8 liter száz kilométeren, ami a teljesítményhez, automata váltóhoz mérten egész baráti érték.
A közvetlen kormányzás, az egészséges szívó benzines, a szintetikus hókuszpókuszoktól mentes motorhang, a kevés negatív vélemény mind arra biztat, hogy egy Mazda6-ra költsem el virtuális ötmilliómat.
Kár, hogy a piac is ennyire díjazza az autó minőségét, mert ezért a pénzért alig akad a típusból eladó darab ezzel a motorral. Ez a generáció 2013-ban debütált, így a legidősebb, hét éves autókért is könnyen elkérnek 4,8-5 millió forintot, ez a belépő ár, innen már csak feljebb van. De talán ennél az autónál, és ebben az árkategóriában nem jelent súlyosan lerúgott állapotot az „olcsó” vételár.
Lencsés Csaba – BMW i3 Rex
Számos elemében támogatom a fontos Fridays for Future-mozgalmat, de a sok „f”-betűs jelszóval („Fuck factories!”) forradalmárkodók mellé őszintén szólva még ezzel a járművel sem mernék leparkolni. Pedig a BMW marketingesei összeszögelték a mankót számomra, támaszkodom is rája: az i3 gyártásához egy átlagos személyautó előállítási energiájának csak a fele szükséges (vízből a 70 százaléka), ráadásul a lipcsei üzemben az összes energiát egy külön erre a célra épített szélerőműből nyerik. A szénszálas műanyagok (hmm…, hát azok Amerikából jönnek) előállításához szükséges szuflát pedig egy vízerőmű adja. De persze a logó ellenszenves lehet egyeseknek, ugyan kicsi a teteje, ezen is lehetséges ugrálni.
Klasszikus lifestyle-autó, nem versenyez lóerőkben és literekben a körülötte szereplőkkel. A két felnőttből és az óvodás kisfőnökből álló családom heti hat nap Budapesten, annak is a magjában autózik, jelenleg hibriddel. Számunkra ez a méret ideális, a közvetlen károsanyag-kibocsátás nélküli működés pedig szimpatikus.
Több i3-as tesztautó után elmondhatom, hogy a progresszív belterétől az egypedálos vezethetőségéig tucatnyi jellemvonása mosolyt csal az arcomra, megosztó – de 2013 óta sem fáradó – dizájnját imádom. Az egydimenziós villanyautósok által gyűlölt robogó-motorocskáját is használva pedig töltő és kút nélkül teljesíti hétvégenként a Buda-Balaton távot. Oda-vissza. Ja, és ötmillióért ötvenezret futottak is beleférnek, természetesen tetősérülések nélkül.
Ha még többet megtudnál a hatótávnövelővel szerelt BMW i3-ról, irány a Vezess korábbi tesztje:
Horváth Zsolt – Újat vagy használtat?
Eléggé elméleti, hogy 5 milliót elköltenék most autóra, ez azért jó, mert a válaszom is lehet elméleti. Én első körben a Škoda Citigoe iV-t vinném haza. A Citigo orrában 61 kW (80 LE) teljesítményű villanymotor található, akkumulátora 32,3 kWh kapacitású, így WLTP-szabvány szerinti 260 km-es a hatótávolsága. Már használható villanyautó, amely valamivel több mint 4 milliótól megvehető az állami támogatással, pont jó lenne a soros hathengeres benzines mellé szaladgálós autónak. Ám a modellből az idei kontingenst már lekötötték és az állami támogatás is elfogyott, így valami más kell, amíg újra lesz 2,5 milliós ajándék és kocsi.
19 év alatt elég sok tesztautóhoz volt szerencsém, és vannak közöttük olyanok, amelyek különösen szép emlékeket idéznek. Ezek közé tartozik a Ford Focus ST is, amelyből egy harmadik generációs kivitel úgy fér bele ebbe az árba, hogy találni belőle visszafogott futásteljesítménnyel is.
A modell elérhető volt 2,0 literes, 250 lóerős benzinmotorral, és 185 lóerős dízellel is. Azt hihetnénk, egyértelműen a benzines a nyerő, ami dinamika tekintetében igaz is, de a gázolajjal etetett variáns is parádés vezetési élményt nyújt.
400 Nm nyomaték, pontos sebességváltó, direkt kormányzás, kiváló futómű alapozza meg a jókedvet, amit a fogyasztás sem ront el. Alapvetően ötajtós a Focus ST, de létezik kombi variáns és nekem az kellene, nem a 476 literes csomagtartó miatt, mert az nem kiemelkedő, de ez a forma mindenképpen praktikusabb és sokkal izgalmasabb a sportkombi, mint egy ferdehátú.
2016-ban volt szerencsém az alábbi Focus ST kombihoz, akkor ezt mondtam róla:
Ti milyen kocsit vennétek 5 millió forintért? Jöhetnek a kommentek!