Minden idők egyik legszebb autójának, egyúttal az első szupersportautónak is tartják a Miurát. A Lamborghini az 1965-ös Torinói Autószalonon mutatta be a gördülő vázát, majd ’66-ban a P400-as prototípusát Genfben. A közönség pedig elájult Marcello Gandini formatervétől. A középmotoros elrendezést egyébként már korábban is alkalmazták versenyautókon, az első ilyen sorozatgyártású sportautó pedig a René Bonnet tervezte Matra Djet volt 1964-ben.
Gian Paolo Dallara, Paolo Stanzani és Bob Wallace saját idejét fordította a P400-as fejlesztésére, és csak ezt követően álltak Ferruccio Lamborghini elé a tervekkel. Végül a vállalat vezetője teret engedett a projektnek, de először csak marketingeszközt látott benne. Közben a három vezető mérnök egy olyan autóban gondolkozott, ami tökéletesen alkalmas versenyzésre és közúti használatra is.
1968. március 6-án gördült le a szalagról a 3357-es alvázszámú, eredetileg fehér színű Lamborghini Miura P400-as, mely elsőként olasz tulajdonoshoz került, majd Kaliforniába szállították. Az évek során az autót pirosra festették, az orrát is átalakították, így a restaurálás nem volt egyszerű folyamat. Az eredeti állapot visszaállítása helyett a Verde Miura nevű élénkzöld árnyalat került az autóra, a belterét pedig merész, kék bőrrel kárpitozták.
20 000 amerikai dollárért kínálták a ’60-as évek végén a P400-as Miurákat, amikben a 3,9 literes, 60 fokos hengerszögű V12-es motor 350 lóerős és 355 Nm nyomatéka van. Az 1 125 kg-os autó 6,7 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 280 km/órás végsebességével nem volt ennél gyorsabb autó a korszakban. Ma közel 1 millió dollárt (kb 300 millió forintot) is kicsengetnek egy szép példányért.
