A Ferrari F40 ma már inkább iparművészeti emlék, semmint sportautó. Minden alkatrésze értékes, és ez az érték komolyabb ütemben emelkedik, mint bármelyik állampapíré.
Senkinek sem kell bemutatni a típust, ez volt a nyolcvanas évek olasz autógyártásának csúcsa, az első turbókorszak dicsőséges lezárása, amit még maga Enzo Ferrari felügyelt. Ma már az analóg építés ikonjaként tiszteljük, pedig debütálásakor azért a kor legmodernebb technikáját hordozta, többek között a V8-as duplaturbós motor képében.
A Nicola Materazzi tervezte 2,9 literes motorban sűrűsödik minden, ami a korszakot naggyá tette. A két japán IHI turbófeltöltő volt akkoriban a legjobb választás, és hiába preferálta a KKK termékeit személyesen Enzo Ferrari, Materazzi végül meg tudta győzni, hogy a távol-keleti országból származó alkatrészt használják.
A Lancia Stratost, a 288 GTO-t tervező Materazzi fő alkotásának szíve többek között ezért is termelt ma is dicséretes 478 lóerőt, és 570 Nm nyomatékot. Tehát ez a motor egy kincs, és most akad belőle egy alig ezer kilométert futott, megkímélt darab Japánban. Egy helyi túraautó-bajnokságban induló csapatnál volt pótmotor, de végül a tesztkilométerek lefutása után nem építették be.
Jelenleg még tart az árverés, és 22 ezer fonton (8,5 millió forint) áll a licit, de ez az összeg vélhetően nagyot fog emelkedni, mert legutóbb egy hasonló F40-es V8-asért 71 ezret (27,7 millió forint) fizettek.
