Egészen a 60-as évek elejéig a három nagy amerikai autógyártó (General Motors, Ford és Chrysler) leginkább a nagyobb szedánokra helyezte a hangsúlyt, de idő közben az Európából érkező kompakt, megfizethető autók elkezdtek teret nyerni. Az árérzékeny fogyasztóknak üzemanyaggal ügyesen takarékoskodó autóra van szüksége – ezt már jóval korábban felismerte az AMC. Ed Cole, a GM vezérigazgatója ezért vágott bele a Covair projektbe.
1964-ben jelent meg a második generáció, mely az elsőhöz hasonlóan teljesen független futóművet és 6 hengeres, léghűtéses boxermotort kapott. Ezt dobták ki belőle először, amikor elhatározták, hogy elektromos autót készítenek belőle. Igaz, a 450 voltos ezüst-cink akkumulátorok nem csak a motor helyét, de a csomagtartót is elfoglalták. Az Electrovair-be 90 lóerős villanymotort szereltek.
Két évvel később a General Motors bemutatta az Electrovair II-t, melyben már 115 lóerős villanymotor van és ezzel 129 km/órás sebességet is képes elérni. 532 voltos ezüst-cink akkumulátorokat kapott, amikkel felhasználástól függően 64-129 km tudott megtenni egy feltöltéssel. Az Electrovair-t egyébként soha nem tervezték gyártani, mert a technológia egyszerűen nem tartott még azon a szinten.
Itt az Electrovair II műszaki jellemzőit és technológiai fejlődését ismertető promóciós film, amit a General Motors Research Laboratories épített a Michigan állambeli Warrenben:
