Nagy változáson ment keresztül a világ a 80-as években, hiszen megérkezett az IBM PC, elindult az első újrafelhasználható űrrepülő és lebontották a berlini falat is. Olyan legendás autók születtek, mint a Ferrari F40-es vagy a Porsche 959-es, a Monaco-i Forma-1-es futamokon pedig Lamborghini Countach volt a biztonsági autó. Közben a Peugeot éppen kilábalt abból a szerencsétlen financiális helyzetből, melybe a Talbot márka sikertelen újraélesztése miatt került és ennek olyan sikeres modellek ágyaztak meg, mint a 205-ös Peugeot.
Minden idők egyik legszebb Peugeot tanulmányautói is ekkor születtek, mint például a 205 T16 technikáját öröklő Quasar vagy éppen az Oxia. Az Oxiával azonban komolyabb tervei voltak a Peugeot-nak. Szériagyártású szupersportautóként képzelték el, melynek megoldásai egyenesen a motorsportból érkeztek. Nevét pedig a Mars egyik síksága, az Oxia Planum után kapta.
C csoportos versenyautótól örökölte a hajtást, így került bele a WM-Peugeot P87-es 2,8 literes, biturbó V6-os motorja, aminek a teljesítményét a tartósság és az utcai felhasználás jegyében 850-ről 670 lóerőre fogták vissza. 720 Nm nyomatékát az összkerékhajtás miatt elég hatékonyan adta le, így kevesebb mint 5 másodperc alatt gyorsul 100-ra az 1360 kg-os Oxia. Jean-Philippe Vittecocq tesztpilóta egy sajtóeseményen 349 km/órás sebességet ért el vele.
Alumínium vázra épül az Oxia, a karosszériája pedig karbon-kevlár és minden apró aerodinamikai megoldása a versenysportból származik. Éppen ezért a széles és lapos autóra nem kellett hatalmas hátsó szárny, hogy elérjék a megfelelő mértékű leszorítóerőt.
Floppy-lemezes számítógéppel vezérelt navigációs rendszer, digitális klíma, CD lejátszós rádió és telefon is került az Oxiába. Mivel az utastér javarészt egy kis üvegház, ezért szükség volt állóhelyzeti szellőzőrendszerre, melyet a műszerfalra helyezett szolárcellák működtetnek.
Döbbenetes mennyiségű pénzt toltak bele ebbe a technológiai erődemonstrációba, méghozzá azzal a céllal, hogy az Oxia visszahozza azt a 8 millió francia frankot, amiből elkészült (mai árfolyamon 6 milliárd forint). A gazdaság viszont még nem állt helyre a New York-i tőzsde 1987-es összeomlása után és a Peugeot úgy látta, nem ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy bemutassanak egy szupersportautót.
Raliban jól teljesítettek, de a fókusz átkerült a pályaversenyzés felé, amibe komoly pénzt és energiát fektettek. Ennek pedig a 90-es évek elejére lett meg az eredménye, ekkor (1992-ben és 1993-ban is) sikerült a Le Mans-i 24 órás versenyen az első helyen végezniük a Peugeot 905-össel.
