A szakértők tüdőkből, májakból, vesékből és epékből vett mintákban találtak mikro- és nanoműanyagot. Ezek a szervek a leginkább kitettek a fertőzöttségnek, mivel ezek szűrik vagy gyűjtik össze a részecskéket.
Több tucatnyi különböző típusú műanyagösszetevőt találtak, például a műanyagzacskók előállításához használt polietilént és a palackokban alkalmazott polietilén-tereftalátokat (PET). Mind a 47 emberi mintában jelen volt a biszfenol-A (BPA), amely az élelmiszerek csomagolásában kap szerepet.
A zacskók és palackok feldarabolódásából származó mikro- és nanoműanyagok a világ minden sarkában elszennyezték már a környezetet. Az állatoknál a kutatások a szennyezettséget már összekapcsolták a terméketlenséggel, gyulladásokkal és rákbetegségekkel, de az emberi egészségre gyakorolt hatása egyelőre ismeretlen a tudósok szerint.
„Nem akarunk ijesztgetni, de aggasztó, hogy ezek a természetes úton nem lebomló anyagok, amelyek mindenütt jelen vannak, bekerülhetnek és felhalmozódhatnak az emberi szövetekben, és nem tudjuk, milyen lehetséges hatásuk van az egészségre” – mondta Varun Kelkar, az Arizonai Állami Egyetem hallgatója, a kutatócsoport tagja.
„Ha pontosabb képet kapunk arról, mi van a szövetekben, epidemiológiai vizsgálatokat végezhetünk, hogy felmérjük az emberi egészségre gyakorolt hatását” – tette hozzá. Ez a kutatás volt az első, amely a műanyagrészecskéket olyan donorok szerveiben vizsgálta, akikről ismert a szennyezettségnek való kitettség.
