Erik babérkoszorús barlangász, FB oldalán pedig gyakran látni, ahogy irgalmatlan magas toronydaruk gémjén mászkál, vagy éppen a végükre kiállva fordul el alatta a világ. Igaz, ő nem szórakozásból mászkál 60-80 méter magas darukra, hanem mert ez a munkája. Összerakja, szétszedi, javítja, karbantartja őket, persze nem egyedül, hanem a TDH Toronydaru Kft. szerelőcsapatának tagjaként. Mivel mindig érdekelt, milyen egy daru kezelőfülkéje, mekkora szívás felcaplatni rá, hova mennek pisilni, a főnökénél kikönyörögtem, hogy én is felmehessek körbenézni.
Nem vagyok különösebben tériszonyos, de 60-70 méter magasról lenézve ugyanúgy összefacsarodik a gyomrom, mint szerintem az átlag népesség nagy részének. Különösen, ha valami olyasmire kell felmászni, ami még közben csavarodik, hajlik, mozog is. Egy toronydaru meg pont ilyen. Mielőtt nekiindulunk, átvesszük az unalmas munkavédelmi részleteket: kukásmellény, Y-pántos sisak, acélbetétes bakancs mind megvannak, még átfutjuk mit szabad és mit nem, alaposan magamra kötöm a kamerát és már indulhatunk is felfelé. Illetve először mégis inkább a másik irányba, lefelé. Hiszen egy daru tetejét sokkal többen láthatják, mint az alját és ott is van mit felderíteni. Négy szintnyit ereszkedünk a föld alá, hogy megnézzük, honnan nő ki a toronydaru.
Szép lassan körbenőtte az épület a darut. Szétszerelés után a lyukakat befoltozzák, a beton alapot elbontják
Legalul masszív, vasszerkezettel rendesen megerősített betonkocka adja az alapot. Ebbe még a beton betöltése előtt, precíz szintezést követően belekerülnek a daru rögzítésére szolgáló acélgerendák, majd a vasszerkezetet kiöntik betonnal, végül az elkészült alaphoz 16 darab csavar rögzíti a daru legalsó részét.
A legalsó szintre került a főkapcsoló
Vicces látvány, ahogy az építkezés közben fölé növő szintek vasbeton szerkezetének fémrúdjai be-belógnak a daru szerkezeti elemei mellé. A daru bontásánál ezeket majd levágják, hogy ki lehessen emelni a darabjait, majd befoltozzák a lyukat, és ide is padló kerül, az alapot pedig vagy otthagyják, vagy elbontják. Itt valószínűleg elbontják, hiszen legalább két parkolóhelynyi teret foglal a legalsó szinten, ami a belvárosban aranyat ér.
Közben megörülök annak, hogy várakozásaimmal ellentétben nem egy egybefüggő, végtelen lajtorján kell felkaptatni a 60-70 méter magasan lévő fülkébe, hanem komfortos, nagyjából hatméteres szakaszokra bontva lehet megtenni a távot, annyi pihenővel, bámészkodással, amennyi csak jólesik.
Komótosan haladunk egyre magasabbra. Aki jó kondiban van, vagy sietős a dolga az tíz perc alatt is feljuthat a daru tetejére
Eleinte 230 centi széles törzstagokon mászunk felfelé, ha az ember nem a rácsos, átlátszó padlót nézi, akkor nem is vészes a térélmény, de nemsokára szűkület jön, áttérünk a 20 centivel rövidebb oldalhosszúságú tagokra. Méretben nem nagy a váltás, csak itt már ingatagabb a korlát és a szerkezetnek is pont most kell megremegnie, valami emelés miatt, meg is ugrik a pulzusom. Gábor – ő a fent dolgozó háromfős szétszerelő csapat elektromos szakija – még rátesz egy lapáttal, amikor arról mesél, hogy a fordulás közben vészfékkel megállított torony mennyire látványosan csavarodik. Nem örülök a történetnek, most egyáltalán nem vágyom csavarodó acélszerkezetekre.
Nyílik a horizont, egymás után maradnak alattunk a háztetők
Gyorsan megyünk is feljebb, egyre többet látni a környék házainak tetejéből, előtűnik a Duna is, és a láthatáron a többi, munkában lévő toronydaru is. Budapesten van belőlük szép számmal, aki fentről áll neki összeszámolni, úgy harminc-negyvenet szinte bármikor összeszedhet.
Már bőven a Szervita téri templom 61 méter magas tornya fölött mászunk, amikor minden figyelmeztető jel nélkül eltűnünk egy masszívabb vasdarabban. Ez a fordítóegység, ami két villanymotorból, kis fogaskerékből és hatalmas fogaskoszorúból áll, ez forgatja körbe a gémet. Hülye érzés átbújni rajta, miközben ott zakatolnak centikre a motorok és közben megfontoltan fordul a gém is.
Aki nem szokta, annak rémes lehet, hogy a padló lényegében átlátszó
A fordítóegység egyik motorja. Óriási nyomatékra van szükség, hogy elfordítsa a gémet
A fordítón túl még van néhány szint, és innen jön az igazi para, az egész hóbelevanc forog, kileng és közben átlátszó rácsfelületen lehet ide-oda mászkálni. Mindezt kb. 70 méter magasan, de leesni nem igazán lehet, mindenhol van korlát, azon túl meg nem megyünk. Szép lassan tér vissza a vér az ujjaimba, már nem markolom kétségbeesve a korlátot, hiszen a körpanorámás kilátás nagyot üt.
Ő a darukezelő. Nem ugrik le ötpercenként kávézni a kollégákkal, és a klotyóra menést is kétszer meggondolja. Cserébe szenzációs a panoráma a munkahelyéről
A daru még mindig dolgozik, van idő nézelődni
Mindent meg lehet szokni, azt is, hogy szinte lebegek a város fölött. Egyre messzebb merészkedek a forgás középpontjától és már szinte várom, hogy forogjon a gém. Körben mindent látni, észak felé a távolban a Megyeri híd pilonjait, még messzebb a Naszály sebeit, kicsit közelebb a Bazilikát, az óriáskereket, más irányokban pedig a Vár látszik, az épülő MOL torony, a Kelenföldi Erőmű kéménye stb. Órákat el lehet itt bambulni, csak a lentről jövő ricsaj zavaró. Ide nemcsak egyetlen utca zaja hallatszik fel, hanem ezeré, közben fúrnak, vésnek, flexelnek, néha még harangoznak is.
Teljes körpanoráma
Bár alacsonyabbnak látszik, a Bazilika azért magasabb a darunál is
Sok időnk nincs, a darukezelő még befejezi az utolsó utáni emelést, leállítja a gépet, a fiúk pedig elkezdik bontani a bő egy éve itt dolgozó darut. A szétszerelés pofonegyszerű: a teher végálláskapcsoló elállításával kezdenek, aztán jön a horog rögzítése, majdnem az összes ellensúly leemelése az ellengémről, macska-és teherkötél kifűzése a gémről, gém leeresztése, utolsó súlyok leemelése az ellengémről, táp-és irányító vezetékek kikötése, első gém egység leemelése (a macska-kocsit és terhet mozgató motorokkal és hajtóművekkel), a fordító egység leemelése, törzsek leemelése legfeljebb 12 méteres hosszúságban, ha van átváltó/szűkítő azt külön, vagy maximum 6 méter hosszú törzzsel. Egyszerű, igaz?
Miközben kifűzik a kábeleket, komótosan a toronydaru fölé emelkedik a téren idáig a letalpalással foglalatoskodó óriási autódaru gémje, majd a horga az egyenként 3,5 tonnás ellensúlyok fölé fordul. Ezekkel kezdődik a szétszerelés, majd folytatódik a fent említett sorrendben, mindegyiket elemet fix, kijelölt pontokon kell megkötni és akkor minden megy, mint a karikacsapás.
Kezdődik a munka. Itt nem eshet le semmi
Szerencsénk van, csodás az idő, szellő sem rebben
Nagyjából két nap alatt tüntetik el a darut, hogy az alkatrészei 14 kamionon visszakerüljenek a cég telephelyére. Vagy rögtön egy újabb építkezésre.
