Hihetetlen legendás versenyzőt és autót tartogat a háború előtti időszak. Persze, az Alfa Romeók, Bugattik, Ferrarik és Mercedes-Benzek között nem volt egyszerű teret nyerni. Ezek az autók mindent bedobtak, amit csak lehetett. Hatalmas motorral szerelt, ideges gépek voltak, melyeket még a vakmerő és értő pilóták is nehezen terelgettek. A 328-as BMW szinte játékautónak tűnt egy ilyen mezőnyben, de volt egy komoly ütőkártyája.
Vezethetőségben csak nagyon kevés sportautó érhetett fel a BMW-hez. A 328-as egy remekül kiegyensúlyozott, aprólékosan megtervezett, könnyű és meglepően felhasználóbarát gépnek számított a 30-as években. Nem csak kisebb és aerodinamikusabb volt azoknál az autóknál, mint amit Sindelfingenben vagy a Molsheimben gyártottak, de a csőváznak és a független első futóműnek köszönhetően könnyebb és stabilabb is.
2 literes, sorhatos motorja már egy továbbfejlesztett változat. Félgömb alakú égéstérrel, 3 Solex karburátorral és a 1,5 literről megemelt lökettérfogattal már 5000-es fordulaton 80 lóerős teljesítményre képes, ami a korábbi verzió duplája. A 3,9 méteres BMW 328-as mindössze 830 kg, ezt a kis súlyt akár 150 km/órával is vitte a hathengeres motor. Ügyes beállítással pedig 9 másodperc alatti 100-as sprintet és közel 180 km/órás végsebességet is tud. A brit importőr, H.J. Aldington azonban tudott valamit, mert ő 190-nel is száguldott Brooklandsben.
1938-ra a BMW 328-as már a legnevesebb versenyeken indult és az évet 125 első hellyel zárta. Köztük volt a Mille Miglia, ahol a teljes dobogót lefedte a 328-as. Még Le Mans-ban is indították az autókat, ott azonban az ötödik, hetedik és a kilencedik helyet sikerült megszerezniük. 1939 szeptemberéig összesen 464 darab BMW 328-as készült – talán ezért is ér ma közel 200 millió forintot – és némi korszerűsítéssel még az 50-es évek klubversenyein is megállta a helyét.
