Az egyik legtekintélyesebb német gazdaságkutató intézet, a kölni IW (Institut der Deutschen Wirtschaft) elemzése szerint a 2008-2018-as időszak a német autóipar „aranykora” volt. Az autógyártó társaságok mindig egyre újabb értékesítési rekordot állítottak fel, főleg a kínai piac lendületes fejlődése révén, amelyet a német gyártók és beszállítók sokkal jobban ki tudtak használni, mint európai versenytársaik.
A legjobb évben, 2017-ben az ágazat termékei iránti külföldi keresletnek volt tulajdonítható a teljes német gazdaságban előállított bruttó hozzáadott érték csaknem 10 százaléka, a foglalkoztatottak több mint 7 százaléka közvetlenül az autóiparban vagy valamely kapcsolódó területen dolgozott, és az ágazatból került ki a jogi személyek által benyújtott szabadalmak csaknem 50 százaléka, aminek révén az autóipar kulcsfontosságú szerepbe került a kutatás-fejlesztésben.
A diadalmenet 2018 során ért véget, a lejtmenet pedig 2019-ben kezdődött, amikor világszerte csökkent az új autók piaca. Közben egyre gyorsult a digitalizáció és az új meghajtási megoldások terjedése révén elindult technológiai átalakulás, ami főleg a kisebb és a közepes méretű beszállító cégeknek komoly kihívás.
Így az elképzelhető legrosszabb helyzetben kezdődött el 2020 elején a koronavírus-világjárvány, amely a gazdaság más területeihez viszonyítva különösen súlyos csapást mért az autógyártásra. Az első időszakban felszakadoztak az igen összetett, globális szervezésű szállítási láncolatok, így Németországban szinte az egész ágazatban leállt a termelés, és a dolgozók csaknem 60 százalékát rövidített munkaidőre állították át. Áprilisban a 12 ezer darabot sem érte el a németországi autógyárak termelése, amire a huszadik század negyvenes évei óta nem volt példa.
A termelés kényszerű felfüggesztéséből adódó „kínálati sokk” után egy újabb megrázkódtatás, a kereslet drámai zuhanása következett az eleve jelentős kihasználatlan kapacitással terhelt és a technológiai változásokkal küzdő ágazatban. Így a német autóipar egy évtized óta először komoly leépítések előtt áll, és „egyelőre kiesik a Németország gazdasági növekedését meghajtó motorok közül” – áll az elemzésben.
A többi között rámutattak, hogy a BMW hatezer, az Audi csaknem tízezer, a Daimler húszezer állás megszüntetését jelentette be, és a beszállítóknál is hasonló nagyságrendű leépítés kezdődött, így például a Continental ugyancsak húszezer munkahely megszüntetésére készül. Mint írták, a munkaerő-piaci helyzetet jól jellemzi, hogy 100 meghirdetett gépjárműmérnöki állásra 366 munkakereső mérnök jut.
Ráadásul igen jól fizető állásokból keletkezett hiány; a közvetlenül az autóiparban foglalkoztatott 892 ezer ember ugyan a német munkavállalók csupán 2 százalékát teszi ki, de évi 3,9 milliárd euróval a valamennyi ágazatban kifizetett bruttó bér csaknem 4 százaléka áramlik hozzájuk. Az első negyedévben átlagos havi fizetésük meghaladta a bruttó 5000 eurót, heti 36,4 órás átlagos munkaidő mellett.
