Még a Lamborghini Miura után is az orrmotoros sportautóban látta a jövőt Enzo Ferrari, ezért aztán a 275-öst leváltó 365 is a klasszikus recept alapján készült. Az 1968-as Párizsi Autószalonon bemutatott 365 Daytona minden eddigi Ferrarinál erősebb és gyorsabb lett. Nevét a 24 órás Daytona-i futamról kapta, ahol a Ferrari lefedte az egész dobogót. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert a GT40-es Fordok ekkoriban mindent vittek, ami korábban a Ferrarié volt, beleértve Le Mans-t is.
Valamivel több mint 1400 darab Daytona készült, amiből 122 gyárilag nyitható puhatetős Spyder. Ez a 11929-es Daytona azonban kupéként kezdte, méghozzá egészen korán. 1967-ben készült, ez volt a negyedik prototípus és egyesek szerint az első, ami nem a tervező Pininfarina műhelyében, hanem a Carrozzeria Scagliettinél készült.
Tesztelésre használták eredetileg és Modenában megfutotta a 283 km/órás sebességet, valamint egyike volt annak a két autónak, amit aztán a Párizsi Autószalonon állítottak ki. Ahogyan a legtöbb prototípust, úgy ezt a Daytonát is egy gyárhoz közel álló pilóta kapta meg, de nem maradt gyári formájában. Valamikor a 70-es években alakították Spyderré.
Ma a Daytona utódját 812 Superfastnak hívják és néhány dolog azóta sem változott. A Daytona orrában is szívó, V12-es motor van, a 4,4 literes blokkból (365 köbcenti hengerenként) 7500-as fordulaton 350 lóerő jön ki, hozzá 431 Nm nyomaték 5500-tól. 5,5 másodperces 100-as sprintideje komoly fegyvertény volt a 60-as évek végén, ahogy a remek kezelhetősége is. Ez részben a jó súlyelosztásból is fakad, a Daytona transaxle elrendezésű, tehát a motor az orrában van, a váltó pedig a hátsó tengelynél.
