Végre született egy olyan közérthető, látványos, hatásos összefoglaló az emberi civilizáció jelenlegi állapotáról, és jövőképéről, amit mindenki képes befogadni, és amire nem születhetnek egyrészt-másrészt elkenő kritikák.
Mert a 94 éves tévés legenda, David Attenborough foglalja össze élettörténetén keresztül az elmúlt évtizedek egyre gyorsuló természetpusztítását, bemutatja az ipari mértékben irtott, pusztított, gyilkolt vadont, és amikor ezt másfél órában látja az ember, gyorsan pergő képeken keresztül, akkor nincs, nem lehet ellenérve.
Megpróbál rávilágítani arra, hogy az emberiség habzsolása, a fékevesztett fogyasztás okozta klímakatasztrófa mindenki számára kézzel fogható következményekkel jár, és ha nem cselekszünk azonnal, akkor földi poklot hagyhatunk az unokáinkra.
Filmjét Csernobilban kezdi, és zárja, az emberi mulasztás miatt lakhatatlanná vált területek szimbolikus helyszínén, ám Attenborough azért felvázol egy alternatív jövöképet is, ami megmutatja, hogy közös akarattal, áldozatvállalással még tudunk javítani a helyzeten.
