Legtöbben csak a képernyők előtt, a Need for Speed játékokban találkoztunk a Lamborghini Diablóval, de még pixelhalmazként is lenyűgöző volt a hatalmas, lapos, egzotikus olasz típus. Mai szemmel pedig egy letűnt kor emléke, a nyers, faragatlan, szenvedélyes sportkocsik megtestesítője.
Elnézve a képeket és a részleteket, mintha egy kis műhely rakott volna össze egy autót saját elképzelések szerint, de tulajdonképpen akkor ez igaz is volt a Lamborghinire. Még nyoma sem volt a Volkswagen-tulajdonlás után elkövetkező perfekcionizmusnak. Az utastér puritán, csak egy Pioneer rádió jelenti a szórakoztatóelektronikát, a nyitott kulisszás váltóval öt fokozatot tud a sofőr kapcsolni, a karosszérián feltűnő lámpák pedig teherautókról, buszokról ismerős, Hella által gyártott darabok.
Csakhogy a lényeg az 5,7 literes V12-es blokk, ami az SV kivitelben 510 lóerős (bár a hirdetésben szereplő darabra 530 lóerőt írnak), és üvöltve szabadítja rá minden erejét a két hátsó kerékre. Az SV a Super Veloce rövidítést jelöli, ez egyike a több különböző felszereltségű, technikai kivitelű verziónak, ami a Diablóból pályafutása során készült. Érdekessége, hogy nem kapta meg az 1993-as VT összkerékhajtású rendszerét, így könnyebb volt ugyan, de nehezebben megzabolázható.
Új korában 240 ezer amerikai dollárt kértek érte, és várhatóan a képeken látható fekete Diablo is elkel majd közel ennyiért, már 197 ezer dollárnál jár a licit, tehát 60 millió forintot valaki már biztos fizetni fog érte.
