Márton negyedik éve villanyautózik, sorstársaihoz hasonlóan számára is mindössze annyi a parkolás irigylésre méltóan egyszerű módja Budapesten, hogy megáll az autójával. És pont. Zöld rendszámmal ingyen leállhat a főváros összes nyilvános parkolóhelyére az év minden egyes napján.
Pár napja azonban leesett az álla, amikor az Aliz utcai ügyintézése után visszasétált az autójához. Klasszikus Mikulás-csomag virított a BMW i3 szélvédőjén.
„Budapest közterületein sehol nem kell parkolási díjat fizetni, így ezen alkalommal sem váltottam jegyet” – kezdi történetét a harmincas építész, aki egészen meglepő kijelentést hallott, miután elautózott a büntetés-cetlin megnevezett ügyfélszolgálati irodához. „Azt az egészen elképesztő tájékoztatást kaptam, hogy az Aliz utca magánterület, amelyben a tulajdonos elrendelte, hogy elektromos autók után is fizetős a parkolás. Ilyet még nem is hallottam.”
Hogyan lehet egy utca magánterület?
Az autósok többsége nem tudja, de az egyszavas válasz a fenti kérdésre az, hogy sokféleképpen. Mondunk néhány létező példát. Egy beruházó vásárol pár hektárnyi területet Budapest belterületén, amelyre felhúz pár év alatt több irodaházat, köztük természetesen utakat, járdákat és parkolóhelyeket alakít ki, amelyeken a terület átadása után megindul az élet, így a járműforgalom is. Hasonló a helyzet lakóparkok esetén, a lakóházak között. Mindkét esetben magánutcákról beszélünk.
De ide tartozhatnak régi gyártelepek, amelyek szintén magánkézbe kerültek, majd a tulajdonos bérbe adta az épületeket különféle üzletek és raktárak üzemeltetői számára. Ezekbe aztán a vásárlóktól az áruszállítókig természetesen sokan járnak személyautóval, tehergépjárművel, akár évek óta úgy, hogy fogalmuk sincs, magánterületen, azaz magánutcákban közlekednek. De miért is kellene tudniuk? Mondjuk azért, mert ezek közül többen saját szabályok is érvényesek lehetnek a közlekedésre.
„Több tucat magánutca, magánterület működik Budapesten akár saját parkolási renddel, akár saját díjszabással” – mondja a Vezessnek Sipos László, a Magyar Parkolási Szövetség felügyelő bizottságának a tagja, aki újabb példával egészíti ki a fentieket.
„Tudomásom szerint a beruházó a XIII. kerületi Süllő utca egy részének átadását tervezi majd az önkormányzat részére.”
Magánterületen alapból nem érvényes a KRESZ. De a legtöbb ilyen utcában mégis!
Tegyük fel, ön vásárol valahol egy házat mögötte hatalmas telekkel, majd ezen a földterületen felhúz pár épületet, közéjük aszfaltos utakat fektet. Vajon kötelezően érvényesek ide a KRESZ szabályai? Természetesen nem. Sipos László szerint a magánterületeken alapból nem érvényes a KRESZ.
A főváros magánterületen lévő utcáit két részre kell bontani. Egyrészt vannak a közforgalom elől elzárt területek, az ezeken lévő épületeket (például irodaházakat) gyakran sorompó zárja el az illetéktelen autósoktól. Másrészt léteznek a közforgalom előtt megnyitott utcák, amelyeket szintén két további csoportra lehet bontani. Az egyiknél a tulajdonos jogi személy (mondjuk az építtető cég) látja el az üzemeltetést (például a XI. kerületi Aliz utcában), míg máshol az önkormányzat (mint a beruházó elképzelése szerint elkészültét követően a Süllő utcában).
Nagyon fontos, hogy ha egy magánterület tulajdonosa úgy dönt, megnyitja a közforgalom előtt a telkén futó utcát, engedélyért az illetékes kormányhivatalhoz kell fordulnia. Utána annak közlekedési hatósága előírja számára a felfestendő burkolati jeleket, a kihelyezendő táblákat, a kialakítandó parkolóhelyeket és így tovább, mindennek természetesen a meglévő szabványok szerint kell kinézni. Ha nem nyitja meg akkor is célszerű jól láthatóan jelezni azt is, hogy a területen innentől a KRESZ szabályai érvényesek, és ha saját parkolási rendet akar a tulajdonos, azt is ki kell táblázni.
Temérdek információ egyszerre, bekanyarodáskor nem biztos, hogy el tud olvasni mindent az életében először erre járó autós, sőt. Ettől függetlenül feketén-fehéren ott van: díjfizetés az elektromos autók számára is kötelező! Vagyis Mártont jogszerűen bírságolták meg pár hete. Zöldrendszám ide vagy oda, itt a magánutca tulajdonosa mondja meg, hogy ki fizet, és ki nem. És azt is, hogy ki mennyit.
A megbüntetett autós szerint „az lenne segítség, ha ennél feltűnőbb módon jeleznék a villanyautósok számára a fizetési kötelezettséget”.
Ki ellenőrzi a parkolást, ki kátyúzza az aszfaltot, ki kezeli a táblákat?
Megkeresésünkre a Fővárosi Rendészeti Igazgatóságnál (vagyis a fővárosi köztereseknél) közölték, hogy ők nem illetékesek sem az Aliz utcában, sem a hasonló magánterületeken. Velük ellentétben a XI. kerületi önkormányzat viszont azt mondta, az ő köztereseiknek, és az Újbudán tevékenykedő parkolós cég munkatársainak van hatásköre eljárni az utcában (náluk a Gámán Kft. látja el ezt a feladatot).
Az ország mintegy 32 ezer kilométernyi vidéki útját a Magyar Közút tartja rendben, a főváros szintén több ezer kilométernyi útját pedig a Budapest Közút. Utóbbinál azt mondták a Vezessnek, hogy ez természetesen nem igaz a magánterületekre, amelyek kátyúzását, a lekopott útburkolati jelek újrafestését, valamint a táblák cseréjét nem ők, hanem a tulajdonos kell, hogy ellássa. „Mi semmilyen felelősséggel és hatáskörrel nem rendelkezünk” – válaszolta kérdésünkre Huber Szebasztián szóvivő.
Pontosan mennyi ilyen utca létezik Budapesten?
Ez az utolsó előtti kérdésünk, az utolsó pedig az, hogy konkrétan mi ezeknek az utcáknak a neve, és melyik kerületekben vannak? Feltettük a Fővárosi Önkormányzatnak mindet, de sajnos nem tudtak választ adni.
Így nem marad más, mint a rutint félretenni újszerű irodaházas környezetben közlekedve, vagy éppen nagyobb lakóparkok utcáiban. Villanyautósként vagy egyéb zöldrendszámossal parkolva pedig figyelni, és akár elsétálni az utca – vagy akár a magánterület – elejére, és végigolvasni az összes kihelyezett feliratot.
Nem igaz, hogy Budapest egészén ingyenes számukra a parkolás.