2000-ben jelent meg a Z8-as, ami szerintem azóta is minden idők egyik legszebb nyitható tetős BMW-je. Eredetileg csak egy 507 Roadsterre emlékeztető retró tanulmányautó volt, mely az 1997-es Tokiói Autószalonra készült, de apró finomítások után megkezdődött a szériagyártás. Vagy inkább kézi összeszerelés, mert a Z8-as nagyrészt így épült. Dingolfingban készült a teljesen alumínium térváz, az összeszerelést pedig kézzel fejezték be Münchenben.
5703 példány készült belőle, és a korai 2000-es évek divatjának megfelelően népszerű volt az ezüst szín. Igaz, erre az is ráerősített, hogy az angol titkos ügynök, James Bond is ezüst Z8-assal mentette meg a világot egyik mozijában. A Z8-asok viszont nagyrészt egyediek, a vevő igényei szerint készültek. Ezt például piros bőrbelsővel rendelte első, New York-i tulajdonosa.
Középre helyezett óracsoport, a karosszéria színére fényezett díszbetétek és minden más ponton bőrkárpit van a kétüléses utastérben, amiben egyetlen kijelző sincs látható helyen. Az Alpina modellek kivételével a Z8-asok kizárólag kézi váltóval készültek, mely jó szokás szerint csak egy arasznyira van a kizárólag Z8-as számára készülő háromküllős kormánytól.
12 400 kilométert futott ez a Z8-as BMW, tehát nem sokszor volt alkalma kitombolnia magát. Az E52-es kódú Z8-ban az E39-es M5-ből származó S62-es 4,9 literes, szívó V8-as van. 400 lóerős és 500 Nm nyomatékú, amivel a gyári adatok szerint 4,7 másodperc alatt gyorsul 100 km/órás sebességre, végsebességét pedig elektronikusan korlátozták 250-re (korlátozás nélkül 290 km/óra). Gyorsulásban, kezelhetőségben és fékezésben is túlteljesítette a Ferrari 360 Modenát az amerikai Car and Driver magazin tesztje szerint. A Road & Track magazin 0,92 G-s oldalgyorsulást mért benne.
Ma Z8-as BMW már – főleg ilyen állapotban, minden tartozékával együtt – menthetetlenül gyűjtői darab, ennek megfelelő az értéke is, bőven 40 millió felett kelnek el a hasonló autók.
