A Harry Potter- és a Legendás állatok-filmekben használt csaknem 30 kellék is helyet kapott a londoni Természettudományi Múzeum decemberben nyíló új kiállításán, amely az intézmény világhírű gyűjteményének 90 darabját, csontvázakat és preparátumokat felsorakoztatva hasonlítja össze a valódi és a varázsvilág lényeit.
Az intézmény két éve készül a fennállása egyik legizgalmasabb kiállításaként beharangozott Legendás állatok: a természet csodája (Fantastic Beasts: The Wonder of Nature) című kiállításra.
A BBC és a Warner Brothers közreműködésével megvalósuló tárlat célja, hogy a Harry Potter-univerzum népszerűségét kihasználva a múzeum elmeséljen néhány történetet a való világról és a természetvédelemről.
„Vegyük csak Göthe Salmandert, a Legendás állatok főszereplőjét. Ő a mágikus lények kutatója, aki járja a világot, feljegyzi és próbálja megérteni ezeket az elképesztő állatokat, miközben igyekszik megóvni őket. Úgy gondoltunk, hogy ez egy remek üzenet, amely összhangban van azzal, amit mi is tenni próbálunk itt, a Természettudományi Múzeumban. A párhuzam tehát nyilvánvaló” – idézte Lorraine Cornisht, az intézmény munkatársát BBC honlapja.
A december 9-én nyíló kiállítás egyik témája az olyan mitikus teremtmények eredete, mint a sárkányok, egyszarvúak, tengeri kígyók és sellők. A szakemberek szerint ezek a lények valószínűleg a nagyon is igazi, ám egészen szokatlan külsejű teremtményekről, például az óriás szíjhalról való eltúlzott beszámolókból nőtték ki magukat.
Az interaktív tárlat a J. K. Rowling által kitalált teremtményekre felfűzve mutatja be néhány valódi állat elképesztő adottságait. A Legendás állatokban szereplő szemiflázs – karcsú, emberszabású majomra hasonlító varázslatos lény – például láthatatlanná válik veszély esetén, míg a való világban sok állat képes hatékonyan álcázni magát különböző okokból.
Ugyanúgy, ahogy Göthe Salmander fel akarja hívni a figyelmet a varázsvilág lényeinek törékenységére, a múzeum is küldetésének tekinti, hogy ráirányítsa a figyelmet a kihalással fenyegetett fajok sebezhetőségére.
Jó példa erre a kakapó vagy bagolypapagáj, amely mindössze három szigeten honos Új-Zéland partjainak közelében. A természetvédők erőfeszítéseinek hála a súlyosan veszélyeztetett faj egyedszáma ma már kicsivel meghaladja a 200-at. A kakapók megóvása ugyanolyan küzdelem, mint amelyet Göthe vív az utolsó pár böklenc megmentéséért – jegyezte meg Lorraine.
