Casu marzu, azaz rothadt sajt: így nevezik azt a tejterméket, mely Szardínia szigetén honos. A juhtejből készülő finomság belseje lágy és omlós, külsejét pedig a levegővel való érintkezés miatt egy keményebb héj takarja. Eddig nincs is semmi probléma az étellel, ám egészségügyi kockázatot jelent a fogyasztása, emiatt betiltották az árusítását.
A veszélyt a sajt belsejében élő rovarlárvák okozzák, az ételben szó szerint hemzsegnek a nyüvek, melyek közel egy centisre is megnőnek. A lárvákat az érési folyamat során juttatják a sajtba, majd azok befejezik annak elkészítését: szépen megemésztik a zsíros juhtejet, utánuk pedig ott marad a szárazanyag, valamint egy fehéres folyadék, a lagrima, mely könnycseppet jelent olaszul. Ez ízesíti az egyébként erős ízű pecorino sajtot, édeskés jelleget kölcsönözve neki.
A casu marzut általában vékonyan szeletelve, általában egy helyi, pitaszerű tésztával együtt fogyasztják. Jól passzolnak hozzá az erős vörösborok, ám evés közben vigyázni kell vele, ugyanis a lárvák akár 15 centis magasságba is felpattanhatnak, miközben menekülnek a szájunk és a fogaink elől.
Szardínián az fel sem merülhet, hogy olyan sajtot fogyasszanak, melyben a lárvák már nem élnek. Azok, akik nem ragaszkodnak az élő nyüvekhez, előbb egy lezárt zacskóba rakhatják a sajtot, majd az oxigénhiány miatt szenvedő lárvák elkezdenek ugrálni, hiszen menekülnének. Ilyenkor jellegzetes pattogó hangot is lehet hallani, mely papírzacskóban még inkább hallatszik. Ha a pattogás elhallgat, a sajt fogyasztható.
