Minden Mazda MX-5-ös érdemes arra, hogy önfeledten körberajongja valaki, mert egészen nagyszerű autó. A négy generáció közül vitathatatlanul az első, tehát az NA a leginkább tündéri a mosolygós ábrázatával és örökké menő bukólámpáival.
1989-ben kezdék el gyártani, így az első eresztés már javában veteránnak számít. Biztos furcsa lesz meglátni majd az első OT-rendszámos MX-5-öt a forgalomban, de már alig várom, hogy kiragyogjon a forgalomból egy ilyen féltve őrzött japán roadster. 4930 kilométeres futásteljesítménnyel talán még ez is ritkán történik meg majd ezzel az Amerikában árult Mazda MX-5-össel.
Lehetetlenül új és az utolsó csavarig makulátlan autó a piros, meglehetősen szerényen felszerelt (légzsák van benne, de elektromos ablak nincsen) MX-5, de így is hatalmas érték lesz. A piros fényezés akár a tükör, hitelesen rücsis az alsó régiókban és még az autó aljáról is enni lehet, annyira érintetlen. Elmaradhatatlan elem az apró króm kilincs és a könnyű Daisy alufelni.
Sperr és a remek ötsebességes kéziváltó van benne és igazából ez a lényeg, semmi más. A kevesebb mint 1 tonnás MX-5-öst könnyedén viszi a 116 lóerős és 135 Nm nyomatékú 1,6-os négyhengeres motor, melyet kifejezetten az NA-hoz reszeltek. Könnyített főtengellyel és lendkerékkel, valamint hűtőbordás alumínium olajteknővel.
Kicsit talán szomorú, hogy a kazettás rádiójából jó eséllyel sosem szól majd a zene, ahogyan a szövet sportülésekben se ül majd senki többszáz kilométeren keresztül. Szerencsére egy csomó olyan Miata van – olcsóbban – amivel mindez, tehát a vezetés nem számít bűnnek. Ez meg megmarad majd az utókornak.
