A képeket nézve jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen autóval vágnál neki, de azért csak óvatosan, hiszen a téli útviszonyok könnyedén megtréfálhatják a volán mögött ülőket.
Dombos-hegyes útszakaszon számítani kell arra, hogy a kanyar után egészen más útfelület vár, mint pár száz méterrel arrébb. Ehhez nem kell az Alpokig menni, középhegységekben is futottam rá tükörjégre, és utána a kormánnyal a kezemben is csak utas voltam.
Szép időben a napsütötte szakaszok szárazak lehetnek, az árnyékos, északi völgyekben viszont megmarad a hó, könnyebben megfagy a melegebb területekről lecsorgó olvadék. Kevés aljasabb jelenség van, mint a megfagyott vízátfolyás az amúgy száraz úton. Figyeljük az alattomos csillogást!
Száraz úton a modern autók rengeteg vezetési hibát elviselnek, amit havas aszfalton csúnyán megbosszulhatnak. Ne fékezzünk bele a kanyarba a kormányzással egyszerre, mert a guminak épp elég az oldalirányú erőket átvinni, nemhogy még hosszirányúakkal (fékezés-gyorsítás) is küzdjön. A forduló előtt fékezve vegyük fel azt a sebességet, amivel biztonságosan átjutunk a kanyaron! Aki a kanyarban lassít vagy elveszi lábát a gázról, az könnyen meg is pördülhet.
Havas, jeges úton annyira csekély a tapadás, hogy a menetstabilizáló elektronika beavatkozási lehetőségei rendkívül korlátozottak. A legfejlettebb ESP sem fogja megoldani a bajt, ha túl gyorsan megyünk.
Amikor az autók kijárt nyomokban haladnak, az előzés hatványozottan veszélyes. A nyomból kihajtva vagy a vályúkba visszatérve a jeges partfalak könnyen megpördítik az autót. Minden előjel nélkül landolhatunk a szembejövő sávban, és még csak gyorsan sem kell menni hozzá.
Ha feltétlenül előzni akarunk, akkor határozott, de óvatos mozdulattal váltsunk sávot. Számítsunk rá, hogy az autó kifarolhat, készen kell állni a megcsúszás irányába történő kormányzásra (ellenkormányzásra). Ha lehet, visszatéréskor hagyjunk nagy távolságot a megelőzött járműtől, hogy meg tudjon állni, ha netán megpördülnénk.
Sose tekerjük beljebb a kormányt, ha az autó orra lecsúszik az ívről!
