Jane Greaves, a walesi Cardiffi Egyetem csillagásza vezetésével szeptember közepén publikálta felfedezését egy kutatócsoport. Eszerint a Vénusz bolygó erősen savas felhőiben foszfingáz nyomaira bukkantak, ami pedig arra utalhat, hogy mikrobák élhetnek a bolygón. A gázt a Földön oxigénhiányos körülmények között élő baktériumok állítják elő. A foszfin vagy foszfor-hidrogén az emberre nézve nagyon mérgező vegyület.
Thérese Encrenaz, a Párizsi Obszervatórium asztrofizikusa infravörös tartományban kereste a molekula jeleit. Az Astronomy & Astrophysics című tudományos folyóiratban közölt tanulmánya szerint eredményei összeegyeztethetetlenek Greaves csoportjáéval. „A nyom, amelyet Greaves valóban láthatott, ha tényleg így volt, 80 kilométeres magasságban alakulhatott ki, a felső mezoszférában, jóval afölött, amit mi vizsgáltunk, tehát a felhők felett” – fejtette ki Encrenaz.
A cardiffi tudós azonban azt mondta, hogy az észlelt foszfin forrása ezekben a felhőkben 20 kilométerrel lejjebb van, ami állandó gázkeveréket feltételez ezen a két magasságon. „Azt vizsgáljuk, mi történik a felhők szintjén, mintegy 60 kilométeres magasságban, a felhők tetejének rétegében és mondhatjuk, hogy nem találunk semmit” – mondta Encrenaz.
Ilyen körülmények között nagyon bonyolult összeegyeztetni a két vizsgálatot – véli az asztrofizikus, aki szakértője a bolygók légkörének. Mint kifejtette, „ebben a pillanatban” nem hisz abban, hogy jelen van a gáz a Vénusz atmoszférájában.
Az Astronomy & Astrophysics folyóiratban megjelent másik tanulmány Greaves módszerét támadja. Ignas Snellen, a holland Leideni Egyetem asztrofizikusa szerint a módszer, a 12. fokú polinom alkalmazása fals eredményekhez vezet. Snellen csoportja szerint az eredmények „a statisztikai elfogadhatóság általánosan elfogadott küszöbértéke alatt vannak”. A tudós szerint ezek az adatok nem jelentenek „statisztikai bizonyítékot arra, hogy foszfin van a Vénusz légkörében”.
A Jane Greaves vezette nemzetközi kutatócsoport a Hawaiin lévő James Clerk Maxwell űrtávcsövet használta, majd az eredményeket megerősítették a chilei Atacama sivatagban működő ALMA (Atacama LargeMillimeter/submillimeter Array) űrtávcső segítségével.
