Jó pár éve volt egy Rolls-Royce túránk a Balkánra, amiben mi, hétköznapi emberek, hétköznapi módon használtuk az autógyártás csúcsát képviselő Rolls-Royce típusokat. Többek között mertünk bennük hamburgert enni, és kipróbáltuk, füstöl-e a gumi, ha eltekert kormány mellett rúgunk rá a Wraith gázpedáljára.
Akkor ezekért kaptunk hideget-meleget, sokak szerint rangon aluli volt így közlekedni a százmillió feletti, nemesi csodákkal. Csakhogy ezek az autók nekünk, hétköznapi embereknek fenséges csodák. A multimilliárdosok körében egy Rolls-Royce csak egy autó a teremgarázsból, amit akár tetőig is össze lehet sározni, majd úgy begurulni Londonba, ha a tulaj úri kedve úgy tartja.
A képeken egy Rolls-Royce Cullinan látható, ami a brit márka első luxus-szabadidőautója, vagyis szegről-végről terepjáró. Ha pedig a gyártó mondja ezt róla, akkor jogos, hogy valaki kipróbálja, mit tud a felázott angol földutakon.
A típus nálunk is járt már, de mi nem mertünk vele dagonyázni, elvégre csak 110 millióról van szó.
