Az Isdera Commendatore 112i lehetett volna korának Pagani Zondája, a kilencvenes évek Koenigsegg-je. Egy kézzel épített, kifejezetten kis szériában készülő, brutálisan gyors, és exklúzív sportgép. A márkaalapító ezzel a céllal építette vállalkozását, de végül csak egy darab létező autóra, és a sokak emlékei között élő PC-játékbeli megjelenésre futotta.
Ez a játék pedig nem más, mint a legendás Need for Speed II SE, ahol az Isdera egyike volt a legérdekesebb autóknak. Bár játék közben csak elmosott pixelhalmazként lehetett élvezni, a net előtti korban sokat jelentett, hogy a játék menüjében részletes adatokat kaptunk a típusról, több sajtófotó kíséretében.
Egy szerencsés, és kellően gazdag licitáló pedig élőben is átélheti a digitális emlékeit, mivel az egyetlen megépült autó kalapács alá kerül 2021-ben, az RM Sotheby’s árverésén.
Maga a gyártó bocsájtja árúba a gépet, így az állapot garantáltan „gyári” jellegű. Az Isdera különlegességét építési filozófiája adja, a gép célja a nagy végsebesség elérése volt. Ehhez a Mercedestől kölcsönöztek motort, az M120 kódjelű V12-es, benzines szívómotor került beépítésre, a maga 400 lóerejével.
Ma már nem tűnik soknak, de 1993-ban a Ferrari F40 duplaturbóval sem tudott többet 478 lóerőnél, így az Isdera bőven topligásnak számított. Ahogy az lenni szokott a prototípusoknál, a többi alkatrészt is tömeggyártott autókból rakták össze. Mivel a V12-eshez sosem készült kézi váltó, ezért azt is egyedileg kellett összehozni. Ebben a Porsche, pontosabban a RUF műhelye nyújtott segítséget, a már meglévő ötsebességes egységet hatfokozatúvá fejlesztve párosították a 400 lóerős motorhoz.
Több információ is kering a teljesítményadatokról, de az biztosnak tűnik, hogy 341 km/óra volt a végsebesség, és 4,5-,4,7 másodperc a százas sprint. A felfüggesztés szintén a Porsche irányából érkezett, a 928-as rendszerét használták fel, valamint az első „csigaszemű” bukólámpák is onnan származnak.
A dupla sirályszárnyas megoldás a látvány mellett praktikus is, megkönnyíti a pilóták beszállását, illetve a motort is könnyebb így szerelni
Tulajdonképpen egy Le Mans-i versenyautó homologizációs prototípusát akarták összehozni, ezért lett a középmotoros, könnyű térvázas szerkezet fara rendkívül hangsúlyos, ez a túlnyúlás adott volna stabilitást a pálya híres Mulsanne egyenesében.
Ezen a képen látszik jól a hátsó túlnyúlás, a motor mélyen bent, középen található, bőven a hátsó tengely előtt
Ezért kapott a hagyományos kétoldali elrendezés helyett furcsa, periszkópszerű visszapillantó tükröt a tetejére, és használt a korszakban űrtechnikának számító aktív aerodinamikai elemeket. Még az ablaktörlőt is ennek a célnak alárendelve fejlesztették, a karosszéria hasmagasságát pedig elektronika szabályozta, nagyobb sebességnél 76 milliméterrel került közelebb a földhöz az Isdera.
Több fő elem érkezett a Mercedestől, de apróságokat is átvettek, a műszerfal is a csillagos márkától származik
Rendkívüli látvány a kifejezetten nagy sebességre tervezett Commendatore 112i
A bonyolult technológia fejlesztése magas árat követelt, annyira magasat, hogy a befektetők kihátráltak a projektből, és így elmaradt a sorozatgyártás. Az autó közben gazdát cserélt, 1,5 millió euróért vásárolta meg egy svájci befektető, aki átépítette, új motort épített be, és Mercedes márkajeleket rakott az Isdera helyére. Öt évig volt a tulajdonában, majd meglepő fordulatként a gyártó vásárolta vissza az autót, ahol helyreállították az eredeti állapotot.
