Minden évben január negyedik szombatján különleges fesztivált rendeznek Japánban: lángba borul az Oszakától 30 kilométerre keletre fekvő Wakakusa nevű domb, pontosabban annak télre elszáradt növényzete. Ezt hívják az Égő Hegynek.
Hegynek mondjuk túlzás nevezni a helyet, melynek legmagasabb pontja mindössze 342 méterrel található a tengerszint felett, ám amikor ünnepi ruhát ölt, azaz lángnyelvek világítják be a környékét, tényleg hatalmasnak tűnik. De miért csinálják ezt a dombbal a japánok? A pontos eredetét igazán senki sem tudja. A legelfogadottabb teória szerint egy határvita váltotta ki az első dombégetést még a 18. században, bár azt nem tudni, ez megoldotta-e a problémát. Egy másik történet szerint tisztítótűzként funkcionált a gyújtogatás, mellyel távol tartják a betegségeket és a vaddisznókat a lakott területektől.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Manapság leginkább a látvány miatt történik a tűzgyújtás. A fesztivál ételdobálással kezdődik: felvezetésként hatalmas, hagyományos japán rizsfelfújt-szeleteket próbál minél messzebbre dobni a résztvevők versenyszellemmel megáldott része, de a program java sötétedés körül, délután öt órakor kezdődik. Ekkor gyújtanak egy nagyobb tábortüzet, illetve azokat a fáklyákat, melyekkel felgyújtják a száraz növényeket. Amikor mindenki készen áll, kezdődhet a gyújtás és a negyed órás tűzijátékshow.
A látványosság a növények mennyiségétől és szárazságától függően 30-60 percig tart. A legjobb az egészben az, hogy nem kell közel lenni a tűzhöz: a sötétben kilométerekről látszik a látványosság, a terepviszonyok pedig több helyről is remek kilátást nyújtanak a lángoló domboldalra. A legközelebb állókat egy speciális korlát választja el a tűztől, és több száz önkéntes tűzoltó is készenlétben áll, ha valami baj történne.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
