Olvasónk küldte át képmentés formájában ennek az Alfa Romeo 33-nak a hirdetését, amelynek jelenlegi gazdája választ ad minden olyan kérdésre, ami csak felmerülhet, mikor felhívják a potenciális vevők.
A hirdető picit már lehet belefáradt abba, hogy újra és újra ugyanazokra a kérdésekre válaszoljon, ezért inkább csokorba szedte. Ha tízből csak hárman elolvassák a leírást mielőtt telefonálnak, már megérte.
Az Alfasud nyomdokaiba lépő típus 1983-ban került piacra. Formájáért a Pininfarina stúdió felelt, és ekkor még csak ötajtós karosszériával gyártották, később az SW jelölésű kombival bővült a kínálat. 1987-ben jött el egy kisebb ráncfelvarrás, bemutatkozott a háromhengeres turbódízel, amit jóérzésű autórajongó azóta is nagy ívben kerül. Nyomósabb változást az 1990-es, harmadik széria hozott, a front-, illetve farrész átalakítása mellett a belső is megújult, a felejthető dízel mellett – 1,4-1,5-1,7 literes – benzines boxerek dolgoztak a 33-asok orrában.
Ha valaki ilyen autóra vágyik, akkor mindenképp az 1990 utáni verziót keresse a használtautós portálokon, kevesebb elektronikai probléma, és a részben galvanizált karosszériának köszönhetően kevesebb rozsda keseríti majd meg a közös napokat. Motort tekintve nyilván az erős 16 szelepes tűnik jó választásnak, ám a 130 körüli lóerőhöz kissé alulméretezett a fékrendszer, megbízhatóbb, józanabb választás a szintén 1,7 literes blokk 8 szelepes kivitele, ami 107 lóerejével bőven elég az egy tonna körüli össztömeghez.
Így szól a 16 szelepes csúcsváltozat:
