Ha lehet hinni a meteorológiai előrejelzéseknek, akkor a hétvégén cudar hideg szakad a nyakunkba. Sarkvidéki eredetű, szibériai, fogcsikorgató és még ki tudja milyen mínuszok jönnek, ami sem embernek, sem autónak nem tesz jót. De mi baja lehet egy autónak a hidegtől? Mondjuk nem indul be. Aki fűtött garázsban tartja az új, műszakilag kifogástalan autóját, az se lapozzon tovább kacagva, mert ha a reggeli indításbajok nem is érintik, az akksija azért neki is lemerülhet. Bármikor.
Miért nem indul hidegben?
Leggyakrabban az akkumulátor miatt nehezebb az indítás télen, az az akksi, amelyik nyáron, kellemes hőmérsékleten hibátlanul pörgeti, indítja a motort, az hidegben, fagyban könnyen elvesztheti az erejét. Az eredeti, 20 fokon mért teljesítmény 0 fok körül 85, míg -10 fokon már csak 75 százalékra fonnyad, ez pedig már elég lehet ahhoz, hogy egy élete delén már túl járó akkumulátor teljesítménye annyira lecsökkenjen, amivel már képtelen elindítani a motort.
Mit csinálhatsz, ha nem indul?
A legkézenfekvőbb megoldás, a bebikázás. Igaz, ehhez kell egy tisztességes bikakábel és némi tapasztalat is, és benne van a pakliban az is, hogy jelentős anyagi kárral zárjuk majd a műveletet. Mind mindenből, bikakábelből is okos dolog minőségit vásárolni, ha használni is akarod, nemcsak dísznek kell a csomagtartóba. Ugyan kisebb löket-térfogatú benzinmotorokhoz a kisebb keresztmetszetű vezeték is elég lehet, de egy combosabb dízelmotor bebikázásához már kell a vastagabb kábel.
Aki fiatalkorában nem a négyjegyű függvénytáblázat elektromos vezetékek keresztmetszete/terhelhetősége című táblázatát bújta unalmasabb fizikaórákon, annak legyen elég annyi magyarázat, hogy a vékony dróton nem megy át annyi áram, ami elég lenne az indításhoz. Ez érvényes a krokodilcsipeszekre is, ha hányaveti módon csíptetik őket az akkusarukra, akkor ott sem megy majd át a szükséges árammennyiség, közben pedig csúnyán felmelegszik a csatlakozó, illetve a vezeték, rosszabb esetben pedig az alacsony olvadáspontú ólom saruk is károsodhatnak.
Pirosat a pozitív, feketét a negatív sarukra kell csíptetni
Bikázáskor először az akkumulátorok pozitív sarkait – ez a piros, vagy „+” jellel jelölt bütyök – kössük össze értelemszerűen a piros színű kábellel, majd a fekete „-” pólus jön a fekete kábellel. Zárt térben, régóta gyengülő akksinál praktikusabb az indítandó autón egy testpontra kötni a fekete vezeték csipeszét – fényezetlen, nagy, tiszta fémfelületet keressünk, a motorblokk környékén. Ha ez megvan, indítsuk be a működő autót – ilyenkor az már elkezdi tölteni a saját mellett a másik autó megroggyant akksiját is, illetve a 14 volt körülire emelkedő feszültséggel az indítás is könnyebb lesz. Még mielőtt nekilátsz a lemerült autó indításának, ellenőrizd, hogy behúztad-e a kéziféket és üresben van-e a váltó. Ha minden oké, kuplung be és mehet az indítás. Ha már jár a motor, leveheted a kábeleket – kezd a feketével – és mehetnek vissza a csomagtartóba.
Előfordulhat, hogy senki nincs, aki besegítsen a bikázásba, ilyenkor megpróbálhatsz taxitársaságoknál segítséget kérni, ők általában értenek is hozzá, és pár ezer forintért megmenthetnek az autó melletti tehetetlen toporgástól.
Ha inkább videót néznél olvasás helyett, akkor az alábbi kisfilmet nézd végig, ebben minden fontos benne van az alap tudnivalóktól – pirosat a piros fülre, feketét a feketére – olyan extrém hitkérdésekig, hogy hova csíptessük a negatív pólust a bikázni kívánt autón.
Aki remeteéletet él, vagy csak senki sem szereti annyira, hogy segítsen neki a bajban, az tarthat otthon, vagy az autóban úgynevezett zsebbikát, más néven indítás segítő külső akkumulátort. Ezek jellemzően zsebben elférő – jó, egy nagyobb zsebben – kis méretű, de rettenetesen terhelhető akkumulátorok. Méretükhöz képest bődületes indítóáramot képesek leadni, de csak rövid ideig, így valóban csak üzemképes, könnyen induló motoroknál hasznosak, ezekkel a hosszú másodpercekig tartó köszörülés nem működik. Persze sokkal okosabb dolog inkább egy odafigyelni az autó saját akkumulátorának állapotára és esetleg azt cserélni, amikor eljön az ideje, mint leharcolt akksival és zsebbikával nekiindulni a télnek.
Mi az a zsebbika?
Ha indításrásegítőnek szólítod, akkor sem fog megsértődni és valószínűleg ilyen néven a webshopokban is hamarabb megtalálod. Igazából ez egy dagadt brifkó, vagy egy kisebb könyv méretű, szépen bedobozolt, jellemzően LiPo akkumulátor – ilyeneket használnak a helikoptermodellekben, drónokban, ahol kis tömegű energiaforrásból kell hatalmas teljesítményt kifacsarni – amihez két krokodilcsipesz csatlakoztatható. Általában 6-15 Ah-s kapacitással és 200-400 amperes indítóárammal segítenek be a lepukkant autóakkumulátornak.
Így fest egy zsebbika. A sárga-fekete doboz rejti az akksit, van két krokodilcsipesze és mindenféle kábele
Egy dologra kell csak vigyázni, pár próbálkozás után érdemes hosszabb szünetet tartani, mert a lítium-polimer akksik igen hisztissé válhatnak és gyorsan felfújódnak, ami után jó eséllyel végük is lesz. Röhejes méretük ellenére mégis képesek annyit besegíteni, hogy az autó még lemerülve is elinduljon. Áruk 15-25 ezer forint között mozog, általában USB, és 12 voltos csatlakozóval is rendelkeznek, így szükség esetén mást is tölthető velük.
Toljuk meg, Béláim!
Ugyan a betolás eggyel egyszerűbbnek tűnik, de nem biztos, hogy valóban az, hiszen ehhez ugyanúgy kell még egy másik ember, csak a donorautót és bikakábelt lehet kihagyni a műveletből. Persze jegyzetek már fel a krónikások olyan esetet, amikor valaki egymaga tolta be az autóját, de ez inkább szerencsés földrajzi helyzetű emberekre jellemző, akik dombtető laknak, vagy a télen nehezen induló vackukkal előrelátóan ott parkolnak. Hogy aztán a meredélyen lefelé begyorsulva egy pillanat alatt beröffenjen az autó.
A bikázáshoz hasonlóan a betolást is csak abban az esetben érdemes alkalmazni, ha az autó amúgy probléma nélkül beindul, nincs rajta más rontás, csupán az akksi hagyta el magát, különben a katalizátort gajra vághatja a kipufogóba jutó, el nem égett üzemanyag.
Melengesd a kebleden
Kissé macerás, de szintén működő megoldás, hogy ha felviszed az akksit a meleg lakásba. Nyilván az nem jó, ha beépül a napi rutinba, hogy 13-as villáskulccsal, vagy épp egy akksival a hónod alatt jössz-mész hétszámra, de kritikus, fagyos éjszakákon, illetve, ha reggel mindenképpen menned kell, ez is lehet megoldás. Ha pedig még este egy töltőre is ráteszed, akkor még egy rozzant, nyugdíjas akksival is el lehet karistolni néhány hónapig. Kérdés, akarod-e, mert tuti egyszerűbb beruházni egy új akkumulátorra és elfelejteni a szerelős, cipekedős estéket, reggeleket.
Mitől megy tönkre az akkumulátor?
Általában egy átlagos akkumulátor 3-5 év alatt veszít annyit az erejéből, hogy egy-egy húzósabb téli hideg már használhatatlanra gyengítse. Természetesen vannak kivételek, mindkét irányban kitolódhat ez az érték pár évvel, amit az akkumulátor minősége mellett a használat jellege is befolyásol. Egy rosszul karbantartott, nem megfelelően töltött, rövid távokon használt autóban lévő akkumulátor hamarabb meghal, és az akkumulátorok azt is különösen rosszul viselik, ha többször teljesen lemerítik őket. Általában, ha egy autóakkumulátornak 10,5 volt alá esik a kapocsfeszültsége, – magyarul rettenetesen lemerül – akkor jön az akksik pestise, a másodlagos szulfátosodás. Ilyenkor szép, kövér szulfátkristályok nőnek a cellákban, amik aztán feltöltés után is megmaradnak, drasztikusan csökkentve az akksi kapacitását.
Ha pedig sokáig jó passzban lévő akkumulátorra vágysz, ami télen, mínusz sokban is fickósan pörgeti a motort, akkor vigyázz rá. Ellenőrizd, hogy mindig megfelelő legyen a töltés, a generátor állapota, ha folyton rövid távokat autózol, akkor havonta egyszer-kétszer töltsd fel hálózatról, lehetőleg valami okosabb, csepptöltésre is alkalmas töltővel, kerüld a teljes lemerülésig indítózást és figyelj oda, milyen fogyasztók szívják a töltést akkor is, amikor az autó csak áll az út szélén, vagy a garázsban. Ilyen lehet egy riasztó, egy felkapcsolva felejtett utastérlámpa, vagy egy folyton működő fedélzeti kamera is.
