Öregecske autójukat cserélték egy szépséges Škoda Octaviára Kálmánék. Ezüstmetál kombi, még csak öt esztendős, és ami különösen fontos, a szakszerviz vizsgálata szerint is sérülésmentes. A budapesti kerületük egyik újabb használtautó-kereskedésében bukkant rá a felesége egy tavaly nyári szerda délután, másnap már próbakörön futott velük a Hollandiából importált jármű, szombat délelőtt szerződést írtak, fizettek, és boldogok voltak. Attól a naptól kezdve kétség kívül jobban mutatott a családi házuk kapubejárója.
Jött a bírság! Nem az, amire sokan gondolnak
A használtautó-vásárlási történetek meglehetősen gyakori, szomorú folytatása, hogy az értékesítő hosszú ideig különféle bírságokat kap parkolós cégektől a gyorshajtást rögzítő rendőrségig egykori kocsija után, mivel azt a jogszabályi kötelezettsége ellenére nem veszi nevére a vásárló. Ebben az esetben Kálmánék vásárlását másmilyen fordulat tette keserűvé.
„Szeretjük, ha van itthon tartalékunk, ebben a világban ez számunkra fontos” – ezzel magyarázza Erika, a feleség, hogy már a vásárlás előtt eldöntötték, lízingelni akarják a Škodát. Vagyis csak egy vastagabb kezdőrészletet fizetnek ki, a többit havi bontásban, immár az üzletet finanszírozó pénzintézetnek.
Kálmán veszi át a szót. „Tehát a külföldről behozott használt autót papíron eladja nekem a kereskedő, majd én azt papíron eladom a banknak, persze én fogom használni, hiszen visszalízingelem. Abszolút nem értettem, hogy ennek mi értelme, de váltig állította a kereskedő, hogy ez manapság így megy.” Kitöltötték, majd aláírták az összes dokumentumot, kifizették a regadót, a vagyonszerzési illetéket, a lízinget elindító első nagyobb részletet, tokkal, vonóval együtt mindent elintéztek, amit a kereskedő és a pénzintézet kért tőlük. „Kulcsok a zsebben, mi lettünk az üzemben tartók.”
Makulátlanul szolgálta a családot hónapokon át a Škoda, már a szomszéd is egyre inkább gondolkodóba esett, hogy hát mégiscsak racionálisabb döntés lenne a részéről egy hét-nyolc éves BMW helyett neki is ilyet venni. Sőt, lízingelni, hiszen milyen klassz ez az Octavia, másrészt sokkal kevesebb pénz áll benne a lízing miatt. Erikáék is milyen jól jártak.
Talán háromhavi részletet is befizetett már a házaspár, amikor váratlanul bírságlevelet hozott számukra gyerekkori osztálytársuk, az utca postása. „A NAV-tól jött, remélem, nincs problémátok” – mondta, amikor átnyújtotta Kálmánnak. Egy adóhatósági levelet az is némi izgalommal tép fel, akinek nincs vaj a füle mögött, semmi rosszra nem számítva így volt ezzel a férj is. Hirtelen még magasabbra szökött a pulzusa, miközben elolvasta.
Így hangzott a levél legfontosabb állítása: „Az adóhatóság az adózó terhére 71.500.- forint gépjármű vagyonszerzési illeték és 10 000 forint mulasztási bírság fizetési kötelezettséget állapított meg.” Azonnal hívta a feleségét.
Illusztráció
Ez egy baromság – hajtogatta a kereskedő
Igencsak meglepődött a levél állításán a házaspár, hiszen ők bizony kiegyenlítették a hiányolt vagyonszerzési illetéket. Hónuk alá csapták a papírjaikat a 71 500 forint korábbi befizetését igazoló csekk-szelvénnyel együtt, és gyorsan bementek a kerületükben, tőlük három sarokra lévő NAV-irodába.
„Ott azt mondták, rendben van uram, és kaptam egy hivatalos papírt, hogy ők elfogadták a bizonyítást, megbizonyosodtak róla, hogy rendezve van az illeték. Ezt el is küldtem annak a szervnek, akitől kaptuk a levelet a fizetési felszólításról. Fellebbeztünk a NAV-nál, csatoltuk az összes bizonyítékot, mindhiába. Jött egy határozat, miszerint kétszer kell kifizetnünk a 71 500 forintot, és még a tízezret is, mivel a második 71 500 elmaradt a megadott határidőn belül” – sorolja Kálmán a történteket.
Mivel nem vesz az ember félévente autót magának, a házaspár minden szükséges dokumentációt és fizetnivalót a kereskedő iránymutatásai szerint intézett. Természetesen ezen a ponton – több hónappal az adás-vételi szerződés megkötése után – ismét felkeresték a férfit. Szerinte a NAV hibázott, ez egy baromság, ő még ilyet nem is hallott, abszurdum, hogy kétszer kellene megfizetni ugyanazt, hajtogatta a kereskedő.
Erika fogta magát, találomra elkezdett más használtautós cégeket is hívogatni. Biztos, ami biztos: vajon mit mond a többi? „Mind azt állította, hogy nekem csak egyszer kell fizetnem, ez a törvény. Egy ügyvédet is megkérdeztem, és a szakember is azt mondta, hogy ez nonszensz” – meséli a hölgy.
No de mivel indokolta a fellebbezésük elutasítását a NAV? „A hivatkozott jogszabályi rendelkezések értemében az adózó illetékjogi szempontból egy gépkocsi vonatkozásában két külön vagyonszerzést valósított meg” – írta nekik a NAV. Ekkor fordultak a Vezesshez.
Illusztráció
Megkerestük az adóhatóságot, hogy más ne járjon hasonlóan
Nem az összeget tartják felháborítónak Erikáék, hiszen fel voltak rá készülve, egy külföldről behozott, négymilliós használt autó vásárlása és ügyintézése különféle költségekkel jár. Hanem az, hogy akárkit kérdeznek a környék autókereskedőitől a saját ügyvédjükig, senki nem hallott még dupla vagyonszerzési illetékről.
Írtunk mi is egy kérdéslistát a NAV sajtóosztályának, amely részletes választ küldött, rövidítve közöljük a válaszukat.
„A vagyonszerzési illetéket jogügyletenként kell megfizetni. A leírás alapján olvasójuknak – rövid időn belül – ugyanazon gépjárművel volt két különálló jogügylete. Az elsőben a külföldről behozott gépjárművet a kereskedőtől adásvételi szerződéssel megvásárolta, amely után a törvény alapján visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni. A másodikban a korábban értékesített gépjárműre a bankkal lízingszerződést kötött. A lízingszerződéssel létrejött tulajdonszerzés szintén visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettséget keletkeztet.
A futamidő végén tulajdonátszálló lízingszerződéseknél az illetékkötelezettség a szerződés megkötésekor keletkezik. Így ezen típusú lízingszerződéseknél már a szerződéskötést követően fennáll az illetékkötelezettség, és azonos módon, mint egy adásvételi szerződésnél (az időben későbbi) tulajdonszerzés után illetéket kell fizetni.
A kétszeres illetékfizetés oka tehát nem maga a lízing, hanem az, hogy ügyfelük egymást követően kétszer is azonos gépjármű tulajdonjogának megszerzésére kötött két különböző szerződést” – írja a NAV, amely egy pofonegyszerűnek tűnő javaslattal is megsegíti azokat a járművásárlókat, akik hasonlóra készülnek. Vagyis külföldről frissen behozott használt autót lízingelnének, mint a BMW-rajongó szomszéd, akiből könnyen lehet, hogy hamarosan skodás lesz.
„Hasonló helyzetben lényegesen elterjedtebb és javasolható megoldás az, hogy a lízingbeadó bank vásárolja meg a kereskedőtől a lízingbevevő által kiszemelt gépjárművet, és úgy adja lízingbe számára.”
Erika és Kálmán kaphatott volna ilyen tájékoztatást is a kereskedőtől. Így most számukra sajnos nincs más megoldás, ki kell fizetni másodjára is a 71 500 forintot.
L. Cs.
