„Elrontottam a kihajtást, majd kapaszkodj, mert ez laprugós” – figyelmeztetett a szájsebészként dolgozó Dominik, amikor a Duna-parthoz akartunk lehajtani a Jeep Wranglerjével. Én persze cseppet sem aggódtam, ebben a felújított amcsi dzsipben minden eltöltött perc ajándék. Ezért is gondoltam először szerencsés fickónak a kormánynál ülő 40-es családapát, mert igazi ritkaság tulajdonosa lehet. Aztán elmesélte, hogyan jutott el ebbe az állapotba a dzsip és rögtön eszembe jutott, hogy ezt nem mindenki csinálta volna végig. Eszelős? Fanatikus? Elszánt? A cikk végére meglesz a megfelelő szó.
„Évekig egy 400-as Burgmannal jártam dolgozni, mert nagyon szerettem robogózni. Sajnos ez kiöregedett alólam, ezért eldöntöttem, hogy eladom és veszek helyette egy nagyobb teljesítményű motort” – kezdett bele a Wrangler előtörténetébe a férfi. A feleségénél ekkor azonban kigyulladt a piros lámpa, hogy hiszen két gyermek édesapjaként mégsem motorozhat csak úgy bele a világba. Végül ismerősök, barátok buzdítására a kabriók felé terelődött Dominik figyelme, aki úgy döntött, hogy akkor életének egy másik nagy álmát valósítja meg: lesz egy saját dzsipje.
Erősen rohadófélben
Ahogy ilyenkor lenni szokott, ezután ő is belemélyedt az internetes használt autós oldalak böngészésébe. „Nagyon sokáig, félévig tartott, mire rátaláltam, mindenképpen az 1986-95 közötti YJ-t szerettem volna venni, mert ez volt az egyetlen kocka lámpás Jeep Wrangler” – idézte fel az autó tulajdonosa. Az YJ háromféle – teveszínű (Tan), szürke és fekete – belsővel készült, de Dominik ragaszkodott a világosbarna árnyalatúhoz, így a keresésnél ez egy fő kritérium volt. Végül 2017-ben Jászberény környékén találta meg az ideális jelöltet egy kereskedésnél, ahol 1 950 000 forintra tartották a kiszemelt darabot.
„Nem volt fotó a kocsi belsejéről, ezért kértem még plusz képeket. Mivel akkor már eléggé jártas voltam a jeepes kérdésekben, ezért azt is kértem, hogy csináljanak egy-két képet az alvázról is a laprugónak a felfüggesztése mellől, illetve oldalt, a kerékdob mentén” – árulta el a férfi. A kereskedőnek ekkor már leesett, hogy valószínűleg hozzáértővel van dolga, mert pont ezeken a helyeken volt szétrohadva az 1995-ös gyártású Wrangler alváza. Emiatt végül 1 650 000-re alkudta le Dominik a kiszemelt YJ árát, majd kéz a kézbe csapott és vihette is haza a jószágot. (Manapság 2-3 millió forint között árulják itthon használtan a kocka lámpás Wranglereket.) Ezek után valószínűleg mindenki arra számít, hogy akkor következett az alapos takarítás, no meg az olajcsere, és aztán már meg is történt a „hatalomátvétel”. Az igazság az, hogy igazából itt kezdődött a sztori.
Mezőgazdasági vontató
Az autó eredetileg 2013-ban került be Magyarországra Belgiumból, egy Gödöllő környéki kereskedésnek köszönhetően. Még abban az évben egy lovász meg is vette és ő hozzárakott egy utánfutót, hogy azzal szállítsa a lovak felszereléseit. „Feleségem meg is jegyezte a képek nézegetése közben, hogy ez lényegében egy mezőgazdasági munkagép” – említette meg a férfi. Dominik még ekkor is hajthatatlan volt és szándékosan figyelmen kívül hagyta a kritikát. A jármű hazaérkezésekor a fogadóbizottság természetesen nem maradt el, de az YJ nem nézett ki valami hízelgően, hogy jó pontokat gyűjtsön magának: szét volt rozsdásodva és a fényezése is kopottas volt. „Feleségem kinyitotta az ajtaját és amikor megérezte a lótrágya szagot, akkor egyből megjegyezte, ő megmondta, hogy ez egy mezőgazdasági munkagép” – idézte fel a nagy napot, amikor bemutatta az YJ-t a családnak.
Így nézett ki eredetileg. Látszólag semmi gond nem volt vele.
Persze, amikor az ember kivesz közel kétmilliót a családi kasszából, akkor valahogy be kell bizonyítani, hogy nem elfüstölt papírkötegekről van szó. A felújítása csak egy év múlva kezdődött, mivel rengeteg alkatrészt kellett hozzá rendelni Amerikából. Az egyik legnagyobb beruházás a motor cseréje volt, amelynek során az eredeti 123 lóerős 2.5 literes, négyhengeres AMC motort 4.0 literes blokkra cserélték, ami körülbelül 183 lóerős.
Dominik szerint ezzel kapcsolatban sok a félreértés, mert mást írtak a neten és mást a gépkönyvben. Ami megjelenik a kerekeken, az jóval alatta van ennek, mert a váltó és az osztómű nagyon sokat levesz a tényleges teljesítményből. Papíron így is 140-170 kilométeres tempóval képes hasítani és 9,4-14,8 másodperc alatt gyorsul fel 100 km/órás tempóra, tehát azért kifejezetten lomhának nem lehetne mondani. De egy dzsip alapvetően nem száguldozásra kell. A férfi az eredeti kereket 33 colos off-road abroncsokra cserélte és emiatt hátra fel kellett rakni egy konzolt is, mivel gyárilag a hátsó ajtón lett volna a pótkerék, de a nagyobb abroncsot a zsanérok nem bírták volna.
Nagyobb szívet kapott a Wrangler.
Csináld magad autó
A megbízható működés és a motorcsere miatt egy halom dolgot ki kellett cserélni rajta. Ezek között volt a benzincső, a beömlő, de a váltó, a kipufogó, a teljes elektronika és a vezérlés is új. „Az a szerencse, hogy magát a futóművet és a fékrendszert nem kellett kicserélni, úgyhogy ahhoz nem kellett hozzányúlni. A fekete kemény tető helyett viszont ponyvát raktam fel és az eredetit nem is akarom visszarakni soha” – jegyezte meg Dominik. A Wranglernek eredetileg ezüst-pezsgő színe volt, de a családi kupaktanács úgy döntött, hogy fehérre kell fényeztetni. A külső frissítésnél emiatt nagyon vigyázni kellett arra, hogy ne vigyék túlzásba a krómot.
Persze, bizonyos értelemben még mindig lehet mit variálni rajta. „Az egész autó egy Lego, ha valami tetszik, azt felhegeszted rá, ha valami nem tetszik, akkor azt leflexeled róla”. Ha valaki nem akar ajtókkal közlekedni vele, akkor a zsanérokon lévő kis csavart kicsavarozza és utána simán le tudja emelni az oldalajtókat. De ugyanilyen egyszerűen lehet feltenni rá az ablak nélküli ajtókat is.
Műszer-műszer hátán, mintha egy tankban lenne az ember.
Műszerfala sem túlságosan bonyolult, viszont több a mérőműszer rajta, mint a kapcsoló. A szokásos elemek mellett van akkumulátortöltöttség-jelző, olajnyomásjelző, vízhőmérséklet-jelző és persze üzemanyagszint-jelző is. Van egy lámpa, ami csak akkor villan fel, ha bekapcsolja a sofőr az összkerékhajtást, mert alapból csak a hátsó kereket hajtja. A műszerfal szinte tökéletes képviselője a 80-as éveknek, de azért be kellett rakni egy rendes ködlámpakapcsolót, mert a sofőrnek nem volt visszajelzése arról, hogy fel van-e kapcsolva, vagy sem.
Vezetés
„Mész vele egy kört?” – kérdezte a tulajdonos, és erre ugyan ki mondana nemet. A Jeep Wrangler YJ kormányát egy Fót környéki kietlen pusztán vettem át és hagytam felszínre törni a bennem lakozó gyermeket, cél nélkül portyáztam a dzsippel olyan utakon, amelyekről azt sem tudtam, hogy hová vezetnek. A felfedezés szabadsága mellett unikális élményt nyújt ez az amerikai benzinfaló. Olyan, mint egy nagy testű oroszlán, amelyik bármikor nagy sebességre tud kapcsolni, ha megérzi az elejtendő vad illatát. A ballonos off-road gumikkal a nagyobb tempó sem lehetetlen vele a parlagon hagyott szántóföldeken.
A laprugók miatt pedig olyan kellemesen hullámzik és pattog a kocsi a senki földjén, mint amikor egy hajó aprócska hullámokra szalad. Közben pedig a karosszéria finoman rázkódik és minden összecsavarozott része nyikorog, mint egy elaggott kanapé vagy fotel, amikor ugrálnak rajta a kölkök. A kormányzása viszont olyan könnyű, hogy minimális erőkifejtés kell az irányításához. Autópályán és szilárd úton sem rosszabb vezetni, nagy sebességnél viszont erősen megnő a zajszint és csak kiabálva lehet a kocsiban beszélgetni.
A magyar tájba is beleillik a Jeep.
Kormányzása viszont ugyanolyan könnyű, sőt talán még könnyebb autópályán és annyira megérzi a mikromozdulatokat, hogyha az ember egy centit elforgatja a kormánykereket jobbra- vagy balra, akkor tuti, hogy ezt a dzsip orra azonnal lereagálja. Dominik szerint éppen ezért ennél nem is szabad mikromozdulatokat tenni, elég lenne csak tartani a kormányt, de ezt nem egyszerű átültetni a gyakorlatba.
„Ez egy nagyon igénytelen autó, már-már az UAZ-okkal vetekszik ezen a téren” – jegyzi meg a férfi. Azt azonban félve árulja el, mennyit költött rá. Valószínűleg, ha pontos összeget mondanánk, akkor sokan neveznék őrültnek, vagy eszelősnek. És az sem kizárt, hogy még az asszony sem tud róla. Annyi bizonyos, hogy az eredeti ár legalább 2 és félszeresébe fájhatott a dolog. Így aztán a cikk elején feltett kérdésre az a legjobb válasz, hogy „fanatikus”. De a legjobb fajtából, hiszen ez a garázsban tartott Jeep Wrangler YJ még sok szép évnek néz elébe. És ha ebbe beleül az ember, mindegy is, hova vezet az úti célja, mert ehhez nem kell úti cél. Ebben ülni és vezetni maga az élmény, amit egyetlen 21. századi autó sem tud visszaadni.
