Jeryl Schriever és Alex Huppe tavaly találtak rá erre az 1916-os Saxon Model 14-ra, mely legalább 45-50 évig állt egy helyben egy connecticuti raktárban. Komoly múltra tekint vissza, ugyanis már első évében beutazta a fél tengerentúlt: 10 ezer mérföldes, vagyis több mint 16 ezer kilométeres útja az Egyesült Államokban jelentős szerepet töltött be a nők választójogért folytatott mozgalmában.
A Model 14 jelenleg a Brass Era gyűjteményében található, a maine-i Seal Cove Autómúzeumban, ahol a napokban újra beindították – hosszú évtizedek után először!
Tim Weiss, a Seal Cove Autómúzeum igazgatójának elmondása szerint tavaly óta van kiállítva a 105 éves autó, előtte persze ennek megfelelő állapotba hozták. Ezután morfondírozott el a gondolattal a személyzet, mi lenne, ha beindítanák. Manapság egy 12,5 lóerős Continental-motor nem mondható nagy számnak, ha a teljesítményt nézzük, viszont akkoriban állítólag még a 20 lóerős Ford T-modellnél is gyorsabb volt, ami könnyűségének köszönhető – mindössze 1200 kg az össztömege.
Ahhoz, hogy beindíthassák, át kellett hidalni néhány akadályt, mindenekelőtt egy szivárgó üzemanyag-szelepre kellett gyorsan megoldást találni, ami közvetlenül a kipufogó felett helyezkedett el. Megtisztították és beolajozták a gyújtáselosztót, majd újrahangolták a motort, hogy az indítóforgattyú senkiben se okozzon kárt – idős autók esetén valódi kockázatot jelent ugyanis használatuk. A fojtókábel és a kondenzátor hiányzott, ezeket pótolták, majd amint meggyőződtek arról, hogy van kompressziója a motornak, jöhetett az igazság pillanata, ami felért egy időutazással.
