A Peugeot 1997-ben két látványos tanulmányautót is bemutatott – mindkettőt hajózási tematikával. Az egyik Nautilusról, Nemo kapitány tengeralattjárójáról kapta a nevét, a másikat pedig úgy hívták, Runabout, ami a könnyű motorhajók általános elnevezése az angolszász terminológiában. Azok, akik Verne Gyula hagyatékát keresték a Pininfarina által tervezett luxuslimuzinban, csalódniuk kellett – ma már nem is nagyon emlékszünk rá, hiszen a két évvel később bemutatott Peugeot 607-es egészen más formai irányt vett.
Peugeot Nautilus tanulmány 1997-ből
Annál emlékezetesebb a 806 Runabout, amely különleges hangulatával még most, több mint két évtizeddel később is izgalomba hozza az autózás (és a hajózás) szerelmeseit.
De kezdjük az elején. A Peugeot 1994-ben mutatta be előzmények nélküli buszlimuzinját, a 806-ost. A családi egyterűt a széles oldalsó tolóajtók, a műszerfalra emelt sebességváltó kar, az ajtó mellé költöztetett kézifék, valamint a kiemelhető, átrendezhető, forgatható ülések könnyen kihasználható, praktikus, tágas járművé tették. A vevők szerették ezt az autót, a Peugeot azonban úgy érezte, az érvrendszerből hiányzik még valami: a 806 sokoldalú, tágas és kényelmes, de hol marad a felszabadultság, a franciás joie de vivre (az élet öröme), amiről a hatalmas ablakokon beáradó napfény és a méretes ülések gondoskodtak.
Ha pedig már életmódról beszélünk, akkor legyen annyira örömteli, és annyira francia, amennyire csak lehet. Innen már csak egy gondolati szökkenés volt a Riviéra, onnan pedig ugrani sem kellett a fényűzés, a gondtalanság, a jólét csúcsát képviselő jachtokig. A kötelező stíluselemeket nem volt nehéz összeválogatni: teakfa burkolatok, nemesacél szerelvények, hófehér felületek és tengerkék kárpitozás nélkül nem jacht a jacht. Ezekből bőségesen jutott a 806 Runabout fedélzetére.
Az eredetileg három üléssoros karosszéria arányai egyszerűvé tették az előretolt kormányállás kialakítását. A klasszikus tetőoszlopokat nélkülöző, szemellenzőként körbefutó szélvédő ugyanannyira védte az utasokat a széltől és a csapadéktól, mint amennyire közel engedte egymáshoz az embert és a természetet – végtére is az arcunkba csapódó vízpermet nélkül steril öröm csupán a hajózás élménye.
Az övvonal magasságában húzódó nemesfa dekk alatt méretes csomagtartó rejtőzött, amelyet a kétszárnyú ajtóként nyitható hátfalon, vagy az első ülések irányából, egy szintén kétszárnyú tolóajtón keresztül lehetett megközelíteni és -pakolni. Elfért itt búvárfelszerelés, piknikkosár, kötélzet és a tengerparti nyaralás más tartozékai.
Ha a csomagokat kirakták, jöhetett a Runabout következő trükkje: a dekk gombnyomásra a padló szintjébe süllyedt. Ilyenkor az első ülések mögött két szükségülést lehetett kihajtani. A deszkázat napozóágyaknak adott helyet, vagy itt tárolhatták az autóhoz tervezett, kis méretű jetskit. Elered az eső? Semmi gond, a belső tér fölé vászontető húzható. A műszerfal szintén a hajók világát idézte, a kötélzettel burkolt kormánykeréktől kezdve az automata sebességváltó előválasztó karjáig, amelyet a jachtok gázkarját idéző hosszú, krómozott szerelvényként képzeltek el. Alatta csörlőt helyeztek el, amivel a jetskit lehet a fedélzetre húzni.
A Peugeot 806 Runabout járóképes is volt; legalábbis a tanulmányautó korabeli bemutató filmjében saját erejéből közlekedett. A buszlimuzin takarékos dízelmotorja helyett a Peugeot háromliteres, V6-os benzinmotorját szerelték a különleges járműbe, ám a megnövekedett tömeg és az átalakítások nyomán óhatatlanul megváltozott szerkezeti szilárdság miatt aligha aknázhatták ki a nagy benzinmotor adottságait. Voltaképp ez sem számított, hiszen a Peugeot-nak esze ágában sem volt gyártásba venni az autót, annak egyetlen példánya a márka franciaországi múzeumában pihen.
A 806 Runabout méltó utóda a Peugeot legelső koncepciójárművének, amelyet 1925-ben mutattak be. A vállalat hajózási részlegét, a Peugeot Nauticát népszerűsítő jármű ugyanúgy hajót mintázott, mint a hét évtizeddel későbbi modell, és ahhoz hasonlóan ez sem volt képes hajóként közlekedni.
De nem ez volt az egyetlen különlegesség, ami a 806-osból épült. 1995-ben a Peugeot egy 806-os minibusszal vágott neki a 24 órás futamnak Spában. Az autó nem ért célba, de kétségkívül ez volt a legemlékezetesebb túraautó mind közül.
Középkategóriás szedánok és kompaktok közül magasan kilógott a mezőnyből a Peugeot 806 Procar, melyet korábban meglévő elemek felhasználásával építettek. Az alkatrészek a 306 Maxi és 406 Supertourisme versenyautókból jöttek. A 2,0 literes, négyhengeres motor egy A csoportos 306 raliautóból származott és nagyjából 280 lóerős.
Nagyon mókásan mutatott a rajtrácson a kicsövezett kisbusz, mely a kvalifikáción a 12. helyet szerezte meg – ez csoportjában a harmadik legjobb idő volt. A 806-os versenye azonban nem alakult ilyen jól. Először fékproblémák miatt kényszerültek kiállásra, majd hibás differenciálmű nehezítette a pilóták dolgát (Eric Bachelart, Philippe Verelleny és Pascal Witmeur), végül a motortartók után maga a blokk is megadta magát, így a tizedik óra előtt véget ért az egyterű versenye.
