Vorkuta bányászváros Oroszország európai részén, még ma is több mint 70 ezren lakják. Mintegy 150 km-rel az északi sarkkörön túl, a Bolsezemelszkaja-tundra (‘nagyföldi tundra’) keleti szélén, örökké fagyott talajon épült.
Vorkuta szubarktikus klímája rövid, hűvös nyarat és nagyon hideg, száraz telet jelent. A februári átlaghőmérséklet −20 °C, a júliusi 13 °C. A valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet −52 °C (1978. december). A terület az 1930-as évektől az 1950-es évek végéig a Gulag lágerrendszer egyik legnagyobb és éghajlati jellemzői miatt is egyik legkegyetlenebb helye volt.
Mégis a lágerek bezárása után is maradtak itt emberek, a bányák adta munkalehetőség miatt népes kisvárosok alakultak ki Vorkuta körül.
A kilencvenes évek gazdasági hanyatlása viszont megváltoztatta a helyzetet. A vorkutai gyűrű településeiről, például Vorgasorról a bányászat csökkenése vagy a bányák bezárása után sokan elköltöztek. Egyes települések teljesen kihaltak (pl. Jursor vagy Jur-Sor), a négyemeletes lakótömbök néptelenül, elhagyatva sorakoznak.
Tél, hó, fagy költözött a panelházakba, szürreális alapanyagot adva az extrém fotósok számára.
https://www.youtube.com/watch?v=aTUj7gV9-3E
