Szeidel Béla vasárnap délelőtt azon gondolkodott Kőszegen, hogy merrefelé induljon haza autójával. Végül a Várkör felé hajtott, hátha lát ismerőst, akivel tud néhány szót váltani. Néhány óra múlva, már az otthonában döbbent rá arra, hogy segített valakinek visszatérni az életbe – írta a 112press.hu.
A férfi a Gyöngyös utca kereszteződése előtt arra figyelt fel, hogy az előtte haladók lassítanak, kiteszik az elakadásjelzőt, majd megfordulnak. Ekkor már kiabálást is hallott. Egy asszony állt az út közepén és kétségbeesetten ismételgette, hogy valaki segítsen!
A férfi látta a terelőszigetre futott Volvót is és úgy gondolta, hogy félreáll és megnézi, hátha tud segíteni valamiben. Gyorsan leparkolta az autóját, hogy az ne akadályozza a forgalmat és odaszaladt az autóhoz. A vezetőoldali ajtó nyitva volt, két hölgy állt mellette, akik éppen telefonálni próbáltak, egyikőjük pedig a sofőr pulzusát próbálta kitapintani.
A vezetőülésben egy középkorú férfi ült, nyitott szemmel, teljesen elernyedve, életjelek nélkül. Szeidel Béla félretolta a két asszonyt, és kivette az ülésből a termetes férfit, majd az emlékmű előtt óvatosan letette a földre, amiben az egyik asszony segített neki, nehogy a klinikai halál állapotában lévő férfi feje nekiütődjön az emlékmű talapzatának.
„Ahogy emlékszem, körülbelül tíz ember állhatott a járdán és nézték, mit csinálunk. Életerős férfiak is voltak közöttük, de nem jöttek oda segíteni. Az egyik asszony a közelemben beszélt a mentőkkel, kihangosított telefonon. Odakiabáltam, hogy a férfi nem lélegzik, nincs pulzusa és megkezdem az újraélesztést. A vonal másik végén ezt nyugtázták és úgy éreztem, hogy ott is okozott egy kis megkönnyebbülést, hogy valaki nekiállt” – mesélte a 112pressnek az életmentő.
„Hat éve kellett megtanulnom az újraélesztést az elsősegélyvizsgához, most nagyon jó hasznát vettem, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz folyamatosan pumpálni, nyomni. Ekkorra már még többen néztek minket. Kb. két perc után kértem, hogy ha valaki ért az újraélesztéshez, akkor jöjjön segíteni, hogy kicsit lerázhassam a kezemet. Senki nem jött oda, így folytattam. A mentők nagyon hamar kiértek és azonnal átvették az újraélesztést.”
„Megköszönték, hogy eddig csináltam, és udvariasan a tudtomra adták, hogy kicsit most menjek arrébb. Addigra már a műszereket is kivették. Négyen folytatták az újraélesztést, majd a rohamkocsival újabb két mentődolgozó csatlakozott hozzájuk. Miközben a rendőrök felvették az adataimat, kb. hat alkalommal defibrillálták a mentők az urat, és úgy vettem ki a mentők szavából, hogy van remény a műszer adatai alapján. Az újraélesztés már több mint egy órán át tartott, amikor eljöttem onnan.”
„A kocsiba beülve semmi különösebb érzésem nem volt. Miután hazaértem, akkor kezdett tudatosodni bennem, hogy mit tettem, és akkor kezdtem el gondolkodni azon is, hogy vajon mi van az úrral? Nem rontottam el valamit? Végül a 112Pressen olvastam, hogy sikeres volt az újraélesztés, és stabil állapotban szállították kórházba a sofőrt. Ettől nagyon feldobódtam, örömmámort éreztem. Részese voltam egy ember visszahozatalának!”
„Ezt az egészet azért mondtam el, hogy mások is lássák, hogy fontos megállni és segíteni ilyen esetekben! Lehet, hogy ennyin múlik, hogy valaki később hazamehet a családjához.”
