Tekintve, hogy mennyire népszerűvé vált autós körökben az 1985-ben bemutatott, Vissza a jövőbe című film az időutazó DeLoreannel a főszerepben, mondhatni, szinte lehetetlen küldetéssé vált jó állapotú és keveset futott DeLoreant találni – még akkor is, ha halandó ember számára képtelenség, hogy utazni tudjon vele az időben.
Szerencsére csak szinte, ugyanis a Bonhams hónap végi árverésén egy 1982-es példány kerül kalapács alá. Annak ellenére, hogy majdnem a mostani ár kétszereséért is keltek el korábban DeLoreanek, egészen baráti, 25-35 ezer dolláros (kb. 7,3-10,3 millió forintos) vételárra számítanak. Magáról a típusról annyit érdemes tudni, hogy az első DMC-12 prototípus a Pontiac főmérnökének, William T. Collinsnak a nevéhez fűződik.
Valószínűleg a DMC-12 megálmodóinak nem volt időgépük, különben látták volna, milyen sikert hozhat az 1985-ös, Golden Globe-díjra is jelölt vígjáték. Így viszont csak két évig gyártották az ikonikussá vált DeLoreaneket, ez idő alatt azonban alig 9 ezer példány hagyta csak el az észak-írországi gyártósort – de talán épp a ritkasága teszi még szebbé, egyedibbé a típus történetét.
Jellegzetes, rozsdamentes acélból készült karosszériájának formatervéért Giorgetto Giugiaro volt a felelős, semmi kétség afelől, hogy munkájával valami különlegeset alkotott. Van azonban egy Achilles-sarka a DMC-12-nek, ez pedig a motor: eredetileg Wankel-motort, majd a Ford Cologne V6-osát képzelték hozzá, mindennek ellenére végül a PRV V6-osa lett a befutó.
Amilyen gyorsnak látjuk időutazás közben a DeLoreant, a valóságban nem jellemzi ugyanaz a fürgeség. A Peugeot, a Renault és Volvo 2,85 literes koprodukciója papíron 150, valójában inkább csak 130 lóerős, maximális nyomatéka 207 Nm – ezek az értékek egy ilyen autóhoz már a ’80-as években sem számítottak acélosnak. Annyira volt elég, hogy 0-ról 100-ra valamivel kevesebb mint 10 másodperc alatt gyorsuljon, ha pedig tövig nyomjuk a gázt, előbb-utóbb 175 km/óránál áll meg a mutató.
A cikkben is szereplő darabot egy Manhattenben élő házaspár vásárolta meg, ám a külvárosban nem vetették be hétköznapi használatra, jellemzően hétvégeken, valamint ünnepnapokon járatták meg. Ezzel is magyarázható az, hogy eddigi majdnem 40 éve során 6791 mérföld, vagyis kevesebb mint 11 ezer kilométer került az órába. Viszont első blikkre minden eredetinek tűnik, még a kazettás magnót sem cserélték le.
A Bonhams becslése szerint még nagyjából 6500 DeLorean kallódhat a világ útjain, vagy éppen pajtákban. Azt viszont az aukciósház is nehezen tudja elképzelni, hogy – a múzeumot leszámítva – akad még egy ilyen specifikációjú, az eredetiséghez ilyen szinten közel álló példány. Ez utóbbi állítást mondjuk egy ennél is kevesebbet, alig 2000 kilométert futott darab cáfolja, amit tavaly hirdettek meg.
