Röviden – Használt autó: Mazda RX-7, 1986 | |
---|---|
Mi ez? | Egy olyan japán sport- és túraautó, amit a német riválisok, főként a Porsche 924/944 ihletett a Mazdánál, de jóval modernebbre sikerült, ez pedig Amerikából érkezett és most szédítően tökéletes. |
Melyik motor jó bele? | Ha a Wankel jó, akkor nagyon jó, de főként műszaki csemegeként érdekes. A turbós megy, a szívó pedig inkább csak különleges, de törékeny szerkezet mindkettő. |
Mennyibe kerül? |
3-4 millió forint körül már lehet találni a mobilén, az európai autókra viszont jellemző a rozsda, így érdemes Amerikában is nézelődni. |
Mi van helyette? | Porsche 944, Nissan 200SX, 240SX, Skyline és lényegében minden kupé, ami ritka és kényes, egy BMW, vagy Mercedes az RX-7-hez nem hasonlítható. |
Vannak olyan lehetőségek az életben, amiket nem láthatsz jönni. Látunk szép autókat és igyekszünk is közel kerülni hozzájuk, de amikor egy olyan Mazda RX-7-tel találkozol, ami szinte úgy néz ki, mintha most gurult volna ki a gyárból, kicsit átértékeled a tökéletes autó fogalmát. Azt hinnénk, hogy nem létezik ilyen, hogy nincs az az őrült, aki az utolsó csavarjáig tökéletes állapotban tud tartani egy ilyen hihetetlenül precíz autót. Én sem erre számítottam, amikor ráírtam Barnabásra, hogy hadd lássak egy második generációs RX-7-et közelről. Megvan a pillanat, amikor hozzá érni alig mersz az autóhoz, mert nem érzed magad méltónak? Na, ez egy olyan pillanat volt.
Gyengéim a régi japán autók, kicsit megközelíthetetlennek tűnnek és a legtöbb már csak ezért is vonzó. Némelyik azért esik ki a látókörből, mert már nehéz normális áron épet kapni belőle, vagy egyáltalán nem is találni belőle, mint például az RX-7-ből. Ez a forma mindig is hódított, nyilván a bukólámpa miatt is, de a második generációs RX-7 vonalai nagyon harmonikusak és vonzó az egész az ártatlanul lesütött szemeivel. Nem is sejti az ember, hogy a szolidan, de azért domborodó 80-as évekbeli vonalak alatt milyen gépészet lakik.
Egy kis történelem
Éppen tavaly ünnepelte 100. évfordulóját a Mazda, de legyünk pontosak, autót „csak” 61 éve gyártanak. Az eredetileg parafadugó gyártással indult Toyo Kogyo folyamatos fejlődése és a piaci igények változása, na meg a második világháború teljes pusztítása csak olaj volt a tűzre a Mazdánál. Szerencsére túlélték a teljes pusztulást Hirosima bombázása után és a gyártósor pár éven belül újra felépült. A romjaiból újjá alakult Mazda pedig rohamtempóban kezdte gyártani a kisebb teherhordó járműveket, majd később az első mikroautójukat, ami egészen a gyártása befejezéséig piacvezetőként szerepelt.
Szükségeszközökből és autókból végül a határokat feszegető fejlesztésekig jutottak és elsőként mutatták be a bolygódugattyús motorral szerelt autót, a Cosmo Sportot. Ezután a Wankel köré íródott a Mazda további legalább négy évtizede, ami alatt olyan modellek is létrejöttek, amikben csak bolygódugattyús motor szerepelt. Ilyen az RX-7 is, amit az első generáció után igyekeztek alaposabban az európai és amerikai igényekhez igazítani és nem titkoltan a Porsche 924/944 páros volt az ihletadó és a legfőbb ellenfél. Egyesek szerint ez mókás próbálkozás volt egy annyira törékeny szerkezettel, mint a Wankel, minden más téren viszont lenyűgöző, amit a Mazda az RX-7 FC-vel prezentált. Elnézve ezt a tökéletes autót, évekkel, ha nem egy évtizeddel előzte meg a korát.
Annyira más, hogy nem is számítanál rá.
Érdekes megoldás, hogy a hatalmas hátsó üvegablak alatt nincs hátsó ülés, az RX-7 FC csak kétüléses, így pedig hátul szép nagy a csomagtér. Rendelhető volt hátsó üléssel is, de nehéz elképzelni, hogy oda bárki is beférjen. Mivel nincs a géptetőn a jellegzetes légbeömlő, könnyen sejthető, hogy szívómotoros verzióról van szó. Bármennyire is tűnik lehetetlenül szépnek a fényezése, teljesen eredeti, nem lett javítva és ennek egyetlen oka van, Amerikából érkezett. A nevadai RX-7 valószínűleg már itthon több esőt látott, mint bő 30 éven keresztül eredeti otthonában, így rozsdáról szó sincs, de még a fényezését sem tette tönkre a nyugati part napsütése.
Felújították az eredeti felniket, csodásan állnak rajta és megvan az összes eredeti felirat és matrica, meg a gengszterrács hátul, ami még talán RX-7-en is ritka dolog. A bukólámpás korszak egyik igazi szépsége az FC, csukott állapotban is függőlegesek a fényszórók, mert a fénykürthöz van egy kis ablak előtte, így zárva is lehet vele villantani anélkül, hogy plusz lámpatestet használtak volna. Precízen gyorsan nyílik és záródik a lámpa, alatta pedig a sárga helyzetjelzők árulják el, hogy amerikai modellről van szó.
Nem keret nélküliek az ajtók, de jó nagyok cserébe és van tetőablaka is. Megremeg a térdem, amikor először nyitom ki az ajtót, mert az RX-7 belseje sötétkék és nem fekete, olyan nem is volt belőle. Meglepően sok a bőrözött felület, szinte már túl sok ahhoz, hogy egy 80-as évekbeli bármi versenybe szállhasson vele az igényesség tekintetében, még egy Porsche is nehezen. Redőzött az ajtókárpit és a mély plüss szőnyeg anyagát is felfuttatták rá. Nagyon szép a kivitelezés és a részletek, az ülések varrása, végtelenül igényes az egész és a részletektől csak még forróbb lesz a helyzet.
A bajuszkapcsolókon kis plexi lapok mögé kerültek a piktogramok, a műszerfalon narancssárgák a karakterek és minden kis kapcsoló nagyon finoman kattan. Észbontó a kazettás magnó középen, minden frekvenciának külön szintszabályzója van, mint egy rendesebb mai hifinél, csak itt nincs menü, amiben elrejtsék, ez még inkább műszer hangulatot ad a beltérnek. Az ülések mögött egy-egy zárható rekeszben bújnak meg az apróságok, mint a gyári szerelési útmutató, mert járt hozzá és kiegészítésnek a Haynes szerelésije, eredeti prospektusok és a gyári specifikáció is előkerül. Hagy ne mondjam, hogy a kesztyűtartóban szépen sorakoznak a zenei kazetták, a hangulatot meg kell adni, ez itt a 80-as évek.
Műszer ez, nem autó
Miután a csomagtérben átnyálaztuk az antik dokumentumokat, Barnabás csak óvatosan rámutat az ajtó teleszkópjára, mert már valószínűleg látja, hogy így is szédülök. A teleszkópon keresztül megy egy vezeték, de persze megszakad nyitáskor, bezárt állapotban pedig újra összeér a két vége. Ez a hátsó ablaktörlő áramellátása, ahelyett, hogy a zsanér mellett menne el a kábel, terveztek egy végtelenül kényes alkatrészt, csak mert megtehették és meg akarták mutatni. Hagyok időt…
Az RX-7 csemegéi között szerepel az adaptív lengéscsillapítás is és ez nem csak valami hókuszpókusz. Fékezésre az első gátlók, gázadásra pedig a hátsók keményednek. Mondani sem kell, hogy horror áron beszerezhető alkatrészek, így még a tulaj is összeteszi a két kezét, hogy az elsők gyáriak. Ahogy megismertem, nem csodálkoznék, ha idővel bekerülne két eredeti hátra is és akkor teljes lenne az élmény. Gombnyomásra is keményíthető a csillapítás, mint a modern autókban.
Passzív összkerék-kormányzása is van, kanyarodáskor összetart, egyenes haladáskor épp ellenkezőleg reagál a hátsó futómű, ami állítólag jó hatással is volt az úttartásra, de komolyabb igénybevételnél, amikor a kiszámíthatóság sokkal fontosabb, tud meglepetéseket okozni, így ezt sokan már egészen korán kiiktatták belőle, itt még működik. Na, de nyissuk fel a géptetőt!
Wankel és tisztaság
Lenézek a géptér aljára a a fémesen duruzsoló Wankel motor mellett és csillogó alkatrészeket látok. A motor alig egy hónapja lett kész és még enni lehetne minden egyes csavarjáról, gyönyörű motortér ez. A 13B jelölésű szívó kéttárcsás motort Barnabásék otthon szerelték ki az RX-7-ből a mellékelt szerelési útmutató segítségével és küldték el felújításra. A tulaj műszaki végzettsége miatt az RX-7 csak kisebb részben volt a szív választása, sokkal inkább tudatos döntés vezetett a Wankelmotoros kupéhoz, mert ha már valamivel foglalkozni kell, abban legyen érdekesség, és itt van bőven, ahogy kíváncsiság is.
Kényes szerkezet a Wankel, egyrészt hidegen gyárilag sem ajánlották már a rövid utakat, használtan meg pláne kritikus, ahogy a túl meleg üzem is. Annyira túlbiztosították a japán mérnökök, hogy a hűtőrendszer levegősödésére is van külön visszajelző, hogy biztosan ne maradjon hűtés nélkül a motor. Vannak ugyanis kritikus pontok, például az olajszűrő bakja képes ereszteni és a felhevült olaj épp az egyik hűtőcsőre csöpög, ami egyszer csak eldurran és elfolyik a hűtővíz.
Ebben a formájában a motor 148 lóerős, 1,3 literből ez elég sok, éppen ez a Wankel trükkje, de még akkor sem szól igazán nagyot, ha alaposan kihasználja az ember. Turbóval már más a helyzet, de ebben a formában sokkal inkább krúzolós sportkupé az RX-7 és igazság szerint ez is csodálatosan áll neki. Ahogy gurul előtted az úton, nem is gondolnád róla elsőre, mennyire bonyolult szerkezet. Így egy röpke óra alatt átnyálazva viszont egészen más a helyzet. Sokkal inkább tűnik egy gördülő műalkotásnak és működő szobornak, mint hajtanivaló vasnak, pedig biztosan az is jól állna neki.
Fenntartani biztos lehetetlen…
Nem egészen, szerencsére van egy kis közösség, akik minden szükséges infóval és kontakttal el tud látni. Barnabás is a Wankelblog szűk csapatának tagja, így az FC fenntartásában azért van segítsége, de egy ilyen autónál a saját rátermettség az egyik legfontosabb. Hogy minden tökéletes legyen az autón, gyártott hozzá matricákat a motortérbe saját kezűleg, de a géptető hangszigetelő fekete burkolata is saját gyártás üvegszálas műanyagból. Aki látott gyári ilyet, biztos megmondja, hogy nem eredeti, mindenki más számára tökéletes hangulatot ad a motortér.
Szerencsére elég sok alkatrészt gyárt még hozzá a Mazda, amiknek az árát nem feltétlenül illik nézni. Az autó beszerzése csak Európában drága, az amerikai modellek viszont kevés értéket képviselnek, így ez a megkímélt példány is hazaszállítással együtt 2,5-2,6 millió forintba került, aztán jött a motorfelújítás és az apróságok. Első szélvédőt találni 73 000 forint plusz postaköltségért, hátsót pedig 115-ért, de motortér burkolat is lett volna eredeti elég magas áron, így már csak ezért is érdemes volt egyedileg legyártani.
Őszintén szólva a vártnál sokkal jobban képes az embert lenyűgözni egy ilyen RX-7 és ennek csak kisebb részét okozza a Wankel motor duruzsolása. Ezek a finomságok, amikkel megtöltötték az FC-t 1986-ban, egy műszaki beállítottságú embert durván levesznek a lábáról. Mivel a rendszer elég törékenynek tűnik és a jelenlegi állapot tényleg inkább kiállítási tárgynak tűnik, nem csoda, hogy féltve őrzött kincs és évente csak nagyon keveset megy. Tipikusan az az autó, amihez dukál egy dedikált egyszemélyes garázs tökéletesen körbevilágítva és szigetelve, mert egy ilyen már igazi kincs.