Egészen a 80-as évekig kell visszamennünk ahhoz, hogy a Venturi múltjában turkáljunk. A kis monacói manufakturát két francia mérnök, Claude Poiraud és Gérard Godfroy alapította, az autóversenyzés örök fellegvárában nem más volt a cél, mint ütőképes versenyautók készítése. A Venturi egyébként ma is aktív, gyorsasági rekordok mellett elektromos sportautókat fejlesztenek és az elsők között szálltak be a Formula E versenysorozatba is.
A 400-as sorozat már a 90-es évek szülöttje, a 400 Trophy pedig egy olyan változat, amit alapvetően nem is utcára terveztek. A Venturi saját versenysorozatába, a Gentlemen Drivers kupába készült, az alapokat persze a már korábban kifejlesztett sportautó adta, de minden tekintetben a versenypályás felhasználás volt a cél.
Üvegszálas karosszériája alatt csővázas vázszerkezetet rejt, ablakai poliuretánból készültek és alapvetően alkalmatlan volt a közúti használatra. 73 darabot készített belőle a Venturi, egytől egyig versenycélra, a sorozat lezártával viszont 10 darabot átalakított utcai használatra is, ez az egyik, a 27-es alvázszámú.
Motorját a Peugeot-Renault-Volvo-féle 3,0 literes V6-osból építették, de szívórendszer helyett itt két turbófeltöltő lélegezteti. 408 lóerőt teljesített eredetileg hátsó keréken egy ötfokozatú kézi váltón keresztül. Karbonvázas kagylóülések, négypontos biztonsági övek, AP Racing fékrendszer és beépített bukócső is utal arra, hogy a Venturi 400 Trophy alapvetően egy versenyautó.
Nincs benne sebességmérő és a futott kilométert sem számolja, de még üzemanyagszint-jelző és duda sincs, miután ezekre a versenyeken nem igazán volt szükség. Felújították az elektromos rendszert és az utóbbi években a szükséges karbantartások nagy részét is elvégezték. Karosszériamunka azonban nem történt, így van néhány karcolása és repedése, de alapvetően jó állapotnak örvend ez a ritka sportautó, amiért most 65 000 dollárt, vagyis nagyjából 20 millió forintot fizetne valaki.
