Az olasz versenyautó-építés egyik elfeledett, de mégis érdekes darabja kerül kalapács alá. Az Alfa Romeo a kilencvenes évek elején is aktívan részt vett a királykategóriában, vagyis csak részt vett volna a Ligier beszállítójaként.
15 darab 3,5 literes V10-es motort gyártottak le a szabályoknak megfelelően, ám az istálló végül a Cosworth mellett döntött. A parlagon heverő motorokkal így egy új, őrült betétfutamra akart benevezni az Alfa Romeo.
Az egész sorozat Bernie Ecclestone ötlete volt, az ő fejéből pattant ki, hogy a királykategóriához hasonló technikával versenyezzenek, de szériagyártású autókhoz hasonló külsővel, ez lett volna a Pro Car sorozat. Egy olyan habzó szájú vérengzés, ami veszélyesebb, mint az orosz rulett. Mert a következő szabályokat álmodták meg: 750 kg minimum súly, 3.5 literes maximális lökettérfogat, maximum 12 henger. A többi a mérnökök dolga.
Az olasz boszorkánykonyhában kifőzött technika meghaladta korának színvonalát, és a mai napig az egyetlen V10-es, amit a milánóiak építettek. Az Alfa Romeo V1035-ös 13 300 percenkénti fordulatnál 620 lóerőt produkált, mindez pályára engedve elképesztő eredményekre volt képes. 1988-ban kezdődtek a tesztek, és Monzában Ricardo Patrese magasabb sebességet, 329 km/órát ért el, mint az akkori F1-es gépek.
Sajna a többi gyártó elállt a fejlesztéstől, és a versenyektől, így halva született a Pro Car sorozat, a két Alfa Romeo 164 Pro Car pedig múzeumi tárgyként végezte. A motorokat kiárusították, és most egy újra gazdát keres, láthatóan tökéletesen megőrzött, gyári állapotban.
A Collecting Cars aukcióján jelenleg 6,4 millió forintnyi fontnak megfelelő összeget akar valaki fizetni ezért a motorért, vélhetően megy még fentebb az ár, hiszen történelmi darabról van szó. Mégis jobb lenne, ha értéktárgy helyett valami őrült projekt mozgatórugójaként születne újra, ez a motor bármiből zseniális építést varázsol, ami keréken gurul.
