Húsz éve még mindenki a hirdetési újságok fekete-fehér lapjait böngészte, ha autót akart venni. Pár soros leírás, egy homályos kép, és telefonszám. Ennyi volt a kiindulópont, ha ezek után is szimpatikus volt a dolog, akkor jöhetett a személyes megtekintés.
Ma már viccesnek tűnik, hogy szinte vakon repültek rá az emberek autókra, de valahol tisztább is volt az egész, mint az egyre népszerűbb, közösségi oldalas hirdetések esetén.
Ennek a módszernek rengeteg szembetűnő előnye van. Rengeteg képet, videót tehetünk fel az áruról, és megcélozhatjuk a rajongókat, így biztos hamar elkel a gép, hozzáértő kezekbe kerül, kihagyhatjuk a „szia uram, nem érdekel csere két mosógépre, és egy F Astrára?” kezdetű köröket.
Vagyis ezt reméljük, de ha elfelejtjük kikapcsolni a kommentelést, akkor igazi troll szörnyetegnek kínáljuk fel csupasz nyakunkat, hadd szívja a vért. Mert az internet népe fotelből, egy hatcolos telefon képernyőjén át levágja a tutit. Mindenkinek kiderül minden az autóról kérdezés nélkül, és a vélemény már landol is a képek alatt.
Hatványozottan igaz ez a kifejezetten szép állapotú, ritka darabok esetén, amiket néha irreális áron kínál a tulajdonos. Adott például a képen látható Wartburg, ami láthatóan teljesen rozsdamentes, és közel 1,5 millió forintot kér érte a tulajdonos.
Túlárazott lenne 1,3 literes négyütemű motorjával? Aligha, ha a német piacot vesszük alapul, ahol 5 ezer eurótól (1,7 millió forint) indulnak a számításba vehető darabok, de szívfájdalom nélkül kérnek az öregebb, ritkább darabokért 10 ezer eurót.
A hozzászólók viszont kíméletlenek:
