A felvétel elején az úgynevezett gyomperzselést (termikus gyomirtás) láthatjuk. Ezt a technikát először az Egyesült Államokban használták az 1850-es évek elején. Kezdetben kerozint égettek, de a módszer nehéz kezelhetősége miatt gyorsan feledésbe merült. A második világháborút követően már propán-bután gázt használtak. Az érdeklődés azonban nem volt túl nagy mindaddig, amíg a kilencvenes évek organikus mozgalma újra fel nem fedezte. A lángképzés nyersanyaga az egyik legtisztább szénhidrogén, a propángáz.
A növényi sejtek 50-70 °C közötti felmelegítésével a sejtfehérjék kicsapódnak, a sejtek felrepednek, a növények elhervadnak, petyhüdtté válnak, majd a kezelést követő napokban elszáradnak.
Az eljárás nem károsítja a talajt, ugyanis az 1000-1400 °C-os hőhatás a munkasebességtől függően, csak néhány tized másodpercig tart. A munkasebesség a gyomborítottság mértékétől, a gyomok nagyságától és egyéb környezeti tényezőktől függően 1,5-5 km/óra. A perzselés nagy előnye, hogy alkalmazása során nem bolygatják a talaj felső rétegét, így nem bújnak elő az újabb gyommagok csírái. A perzselő fejek a talaj felszínétől 10-15 cm-re , azzal kb. 45 fokos szögben helyezkednek el.
A legújabb berendezéseknél elektronikusan vezérelt perzselő fejeket alkalmaznak, amelyekkel nemcsak a sorközökben, hanem a sorokban is végezhetünk gyomirtást anélkül, hogy a kultúrnövényt károsodás érné.
Az alábbi felvételen látható, ahogy az irányított gázláng csak a gyomot égeti meg.
