Féktelenül száguld szinte minden új modell a kényelem és prémium szintű extrák felhasználása felé, amiktől csak egyre nehezebb és nehezebbek lesznek. Ez pedig a villanyautók legnagyobb ellensége, minél nehezebb, annál kevésbé tudja hatékonyan kihasználni az akkumulátorban tárolt energiát, amire most a divattervező, Paul Smith mutatta meg, mi lenne a stílusos megoldás.
A MINI STRIP tanulmányautó minden jelenlegi trenddel szembe megy, ami a kényelem és prémium vonalat illeti. Különös megközelítése annak a világnak, ahol az embereknek tényleg csak arra kellene használniuk az autót, hogy eljussanak A-ból B pontba és közben nem törődnek a kényelemmel, a luxussal, a szórakozással, csak haladnak. Ehhez drasztikus változtatásokat eszközölt egy MINI Cooperen, de mondhatnánk úgy is, hogy nem fejezte be a modellt.
Hiányzik például a teljes fényezés, egy réteg lakkot kapott csak a galvanizált acéllemezekre, hogy ne induljon el a korrózió. Lökhárítói is nyers műanyagok, ahogy az egyedi hűtőmaszk és a kerékjárati ívek is. A fenntarthatóság jegyében temérdek újrahasznosított anyagot használt, hátul a lökhárítón 3D nyomtatott alkatrészt épített be, amihez újrahasznosított műanyagot használtak.
Patentek helyett jóval kevesebb, így könnyebb megoldással, egyszerű csavarokkal erősítették fel a külső műanyag elemeket, amik rusztikusan hatnak, de az autót egészében nézve tökéletesen illenek a képbe. Egyedi dísztárcsák kerültek rá, szintén csak a hatékonyság jegyében, amik jobban vezetik el a levegőt a felnik felől. Érdekes részlet, hogy a jelenlegi helyett a modellen legrégebben szereplő lámpákat használta fel a tervező, ezek egy kicsit letisztultabbak, mint a mostaniak, így jobban illik a képbe.
Belül még inkább érdekes a látvány, ám itt az indusztriális megjelenés mellé beköszön a nagy mértékű stílus is, mert bármennyire csupasz, amit látunk, remek összhangban vannak az elemek. A teljes tetőlemezt újrahasznosított polikarbonát elemre cserélték, így rajta keresztül tökéletesen látszanak az autó szerkezeti elemei, amiket kékre fényeztek, ahogy a teljes utasteret is.
Semmiféle szigetelést nem kapott a beltér, ezzel több mint 100 kilót is megspórolhattak, és a klasszikus burkolati elemekből sem látunk egyet sem. A műszerfal teteje, az ajtók felső élei és a hátsó oldalelemek is újrahasznosított parafából készültek, a műszerfal könnyű műanyagból egy plexi lappal lefedve és kihagyták a multimédiát is, aminek a helyére így egy telefon tartó kerülhetett.
Alumíniumból készült hozzá kormány, aminek a karimáját bandázsolták, mint a kerékpárok kormányát, vagy a teniszütők nyeleit, így ez később bármikor cserélhető lehetne házilag is. Üléseit újrahasznosított szövetborítással húzták be, ajtókárpitjai helyén csak hálókat látunk, szőnyeg helyett pedig a futópályákhoz használt újrahasznosított, darált gumiból készült borítások kerültek.
Drasztikus változtatások ezek, amik leginkább a versenyautókhoz hasonló könnyítéseket jelentettek ennél az autónál. Könnyű belegondolni, hogy az amúgy sem épp nehéz, csak 1345 kilós súlyú Cooper SE-nél mit okoztak ezek a kihagyott elemek. Nem árulták el, de a súlya akár 1000 kilóra is csökkenhetett, ami a 184 lóerős villanymotorral fokozott dinamikát jelentene, a 32,6 kWh-s akkumulátorral pedig bőven több mint 250kilométeres hatótávot.
