A vállalatot eredetileg a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium alapította 1966 januárjában, hogy létrehozzon egy olyan céget, amivel mind a szocialista piacot, mind pedig a „tőkés” nyugat-európai térséget ki lehet szolgálni. A Hungarocamion a működését 375 darab saját és bérelt járművel kezdte meg, amelyek között szép számmal akadtak hazai gyártású Csepel és csehszlovák Škoda teherautók is. Nem sokkal később azonban felcsillant a remény, hogy svéd gyártmányú teherautókkal frissülhet fel a Hungarocamion járműparkja.
1967-ben (és 1968-ban) svéd delegációk adták egymásnak a kilincset a mátyásföldi Ikarus Egyedi Gyáregységben. A magyaroknak kapóra jött, hogy 1967-ben Svédország is áttért a jobboldali közlekedésre, így úgy vették az új buszokat a világ minden tájáról, mintha nem lenne holnap. Természetesen az ekkor Európa legjelentősebb autóbuszgyártójává váló Ikarus sem maradt ki ebből a projektből és Volvo-alvázra elkezdett autóbuszokat karosszálni a svédeknek, a pontos történetről ezen a linken olvashatsz részletesen. A két ország közötti kereskedelmi forgalom egyre élénkült és úgy tűnt nincs megállás: még 1967-ben Svédország és Magyarország megállapodott arról, hogy „a magyar autóközlekedés — a Hungarocamion — Volvo teherautókat állít üzembe. Még ebben az évben importálunk közel száz Volvo FB 88 típust” – adta hírül az Autó-Motor.
1968-as kép egy Volvo F88-asról.
A prognózis nem volt egészen pontos, végül úgy alakult, hogy hússzal kevesebb új Volvo érkezett a vállalathoz. 1967 december közepéig 50 darab 270 lóerős dízelmotorral szerelt Volvo F88-as nyerges vontató, illetve 30 darab 22-24 tonnás hasznos teherbírással rendelkező ponyvás, pótkocsis szerelvény került a Hungarocamionhoz. Ezek egy részét a XI. kerületi Gellért-szálló előtt mutatták be. Az eseményen a vállalat akkori igazgatója, dr. Mezei Gábor elárulta, hogy további 30 darab hűtőkocsis Volvo F88-ast vásároltak.
Ezek egy évvel később gördültek be a Hungarocamion Cinkotai úti telephelyére ( itt található ma a Volvo Hungária) a Közlekedés című folyóirat szerint. Első körben 15 darab ilyen Volvo F88-as érkezett 1968 november közepén a vállalathoz. Érdekesség, hogy ezeket már az újság szerint Fruehauf hűtős pótkocsival szerelték. Az első adagot 25 további követte, így 1968 végére 40 darabosra nőtt a hűtős Volvo F88-asok száma a Hungarocamionnál.
A Cinkotai úti Hungarocamion telephely szerelőműhelye a Volvók beszerzése után.
Színes-fotó a Hungarocamion telephelyéről. Bal oldalon egy Volvo F88-as látható.
A beszerzett Volvo vontatók kapcsán akkortájt dicsérték a magyarok az ülések kiváló rugózását, valamint azt, hogy két fekhely is rendelkezésre ált a fülkében. „A vontatott hűtőkocsik az eddig használt típusoknál nagyobb befogadó képességűek. Az eddigi 53 köbméterrel szemben az új hűtőkocsik 63 köbméteresek, tehát 15 százalékkal nagyobb az űrtartalmuk, önsúlyuk viszont másfél tonnával kisebb. Ennek következtében az eddiginél 23 százalékkal nagyobb a teherbírásuk” – tudósított a Közlekedés című folyóirat 1968 novemberében.
Így kezdődött tehát a Volvo teherautók története a Hungarocamionnál és ez a kapcsolat még a vállalat megszűnésével sem tűnt el, ugyanis a Hungarocamion jogi utódja, a Waberers is vásárolt később Volvo nyergesvontatókat. A Hungarocamion iránt érzett nosztalgia máig él, nem csoda, ha két évvel ezelőtt egy Hungarocamion színekbe öltöztetett Volvo FH gördülhetett ki a Volvo Hungária Kft. Cinkotai úti telephelyéről. A fuvarozás dicső múltját idéző szerelvény azóta is nagy népszerűségnek örvend.
