Testközelből nézni egy TCR-versenyautót önmagában katartikus élmény, hát még akkor, ha bele is ülhet az ember. Ezt ráadásul tovább is lehet fokozni: például azzal, ha Michelisz Norbert ül a volánnál, méghozzá egy Hyundai i30 N TCR-ben – ezzel a típussal írt magyar sporttörténelmet a himesházi születésű versenyző, amikor 2019-ben megnyerte a túraautó-világkupát.
Kedden a Hungaroringen mindössze egy maroknyi embernek lehetett része ebben az élményben, aminek apropóját az OMV magyarországi jelenlétének 30. évfordulója adta. Jó részüket azok tették ki, akik az osztrák üzemanyag-vállalat hazai ágazata által tavasszal indított születésnapi nyereményjátékon nyertek. Melléjük korlátozott számban újságírókat is hívtak, így a Vezess is jelen volt.
Mivel 2021-től már az Elantrát pörgeti a Hyundai a WTCR-ben, az i30 N TCR nem szorul különösebb bemutatásra. Annak ellenére, hogy ez már egy „levetett” modellnek számít a TCR-érában, a 2,0 literes négyhengeres motor láttán azért a mai napig tátva marad az ember szája, ami normál esetben 350 lóerős teljesítményt ad le az első tengelyre.
Egy-egy pályára gurulás után a legfontosabb alkatrészeket átvizsgálták az i30-ason, ilyenkor a kíváncsiskodók is körbevették az autót.
Viszont mielőtt még ezt megcsodálhattuk volna a M1RA garázsában, attól nem messze a védettségi igazolványunk lobogtatása mellett átestünk egy koronavírus-gyorsteszten is – ami érthető, tekintve, hogy ha nem üt be a harmadik hullám, már korábban sor került volna az ünnepi eseményre. Miután konstatálták a pozitív hírt, hogy mindenki negatív lett, nem maradt más, mint az izgatott, főként nyálcsorgatással töltött várakozás.
A következő megpróbáltatást a beszállás jelentette, amit nem panaszkodásnak szánok, sőt, egészen pezsdítő, ha az embernek ilyen „problémái” támadnak. A bukókeret és a versenyzőénél is előrébb elhelyezett ülés által jelentősen beszűkült ajtónyíláson bepasszírozva magamat már éreztem, innen nincs megállás: rég vágyott dózisban szervírozzák az adrenalinfröccsöt.
A cikk szerzője, Kováts Olivér és Michelisz Norbert, már az autóban ülve. (Fotó: Molnár Bendegúz)
Természetesen nemcsak járványügyi, hanem baleseti szempontból is ügyeltek a maximális biztonságra, így mindenkinek, aki beült a jobb egybe, tűzálló overallt kellett viselnie (bár az enyémen keletkezett némi varrásmenti szellőzés, miközben a beszállással küzdöttem), a bukósisakot a hozzácsatolt HANS-szel, valamint a kagylóüléshez tartozó, többpontos biztonsági övet is jó szorosra húzták.
Ahogyan az alábbi fedélzeti kamerás felvételen is látható, nem nagyon maradt mozgástér, de hát ilyen vérbeli versenyautóban nem is táncolni kell, hanem élni a pillanatnak. Maga a helyzet már ismerős volt, hiszen mielőtt még a Vezesshez kerültem, Niels Langeveld körbevitt a Hungaroringnél jóval hosszabb, 5,922 km-es, egyenes szakaszokkal és kemény féktávokkal is inkább tűzdelt Slovakiaringen az Audi RS 3 LMS TCR-rel.
Ez azonban más volt, és nemcsak amiatt, hogy hazánk egyik legnagyobbra tartott pilótája mellett ülhettem, hanem azért is, mert a Hungaroringet így, egyben korábban még nem jártam be. (A pálya körbegyaloglása továbbra is szerepel a bakancslistámon.) Egészen észbontó volt érzékelni, hogy a valóságban mekkora szintkülönbségek jellemzik a mogyoródi pályát, a rázókövek is sokkal többek annál, ami a képernyők előtt ülve látszik belőlük.
Kedvenc pályarészeimen, a Mansell-kanyaron, illetve a sikánon átsuhanni igazán meghatározó volt, bár nehéz kiemelni egyetlen valamit egy ilyen napból. Egy kivezető, egy teljes és egy bevezető kört teljesítettünk, de még ennyi idő alatt sem tudtam eldönteni, hogy azt nézzem, Michelisz hogyan zabolázza meg a Hyundait, vagy a pályát. Az egyenesben nagyjából 220-225 km/órával repesztettünk, és hogy Norbi mennyire nem spórolt a volánnál, jól mutatja, hogy 1:58-as kört futottunk, ami alig néhány másodperccel lassabb a tavalyi, 1:53.620-as körrekordjánál.
Itt éppen álló helyzetben csodálhatjuk az OMV-köntösbe öltöztetett i30-ast, ami korántsem annyira kezes bárány, mint elsőre tűnik. A pályán kijön belőle a vadállat, a célegyenesben 225 km/órás sebességre képes.
„Desszert” gyanánt még leruccantunk a Hungaroringen található gokartpályára, Michelisszel kiegészülve egészen népes mezőny gyűlt össze. Az 518 méteres körön a magyar pilóta bizonyult a leggyorsabbnak 34,5 másodperces egyéni csúcsával, jómagam pedig harmadik lettem 36,999-cel. A tőle megszokott szerénységet és úriemberséget ezúttal is hűen képviselve Norbi nem volt hajlandó felállni a dobogó legfelső fokára, oda a másodikként végző HVG-s kollégát, László Ferencet terelte fel, a középsőre pedig engem.
Új autóra váltott Michelisz a hétköznapi életben
Már napok óta lehetett hallani, majd a Hungaroringen Michelisz meg is erősítette, hogy már egy másik Hyundai dolgozik alatta a hétköznapokban – a keddi eseményre egy vadonatúj hibrid Tucsonnal érkezett, de előző autója, a Santa Fe is családon belül maradt. Feleségével, Johannával felváltva használják a két autót, de mivel a Santa Fe tágasabb, gyerekekkel együtt és csomagokkal az „élhetőbb”. Hogy mikor ki melyik autóval indul útnak, például attól is függ, ki viszi óvodába a gyerekeket.
Adja magát a kérdés, hogy vezethetőség és karakterisztika szempontjából melyik fekszik jobban világkupagyőztes honfitársunknak. „Alapvetően ez az autó egy kicsit sportosabb, teljesítményt tekintve ugye lendületesebb autózást biztosít” – mutat a tőlünk mindössze pár méterre parkoló Tucsonra. „Nekem önmagában nagyon-nagyon tetszik a technológia mögötte. Ez a mild-hibrid technológia szerintem egy nagyon-nagyon élhető és nagyon jól használható kombináció, és ez egy új autó. Az új autót mindig szívesen használja az ember. Pláne ezt: formailag, meg a belterét tekintve borzasztóan magaménak éreztem az első pillanattól kezdve.”
„Az utóbbi időben a kényelem nálam egyre fontosabb szempont, pláne amióta gyerekeim vannak” – felelte arra a kérdésre, mit vár el egy hétköznapi autótól, majd ide sorolta a megfelelő méretű belteret, az ergonómiát és a technológiát. „Nem zárkózom el valamikor egy pusztán elektromos hajtású autótól sem, de jelenleg ez egy kicsit körülményes lenne, mert sokat kell Olaszországba és Németországba utaznom, és ott az útvonalat tervezni egy kicsit körülményesebb, mint ezzel” – mondta.
Michelisz az utakon nyugodt sofőr, a neccesebb közúti jelenségek sem idegesítik fel.
Nem hagyja magát felbosszantani az utakon
Michelisz már korábban is nyugodt sofőrnek vallotta magát, és mint azt a Vezess kérdésére elmondta, nincsenek olyan helyzetek, amik nagyon kihoznák a sodrából. „Nekem a hétköznapi forgalomban már tényleg a biztonság és a kényelem a két legfontosabb” – ecsetelte. „Így jellemző, hogy ezek mentén rendezem az útvonalamat, és hogyha tudom, hogy van egy fontosabb megbeszélésem vagy rendezvény, inkább úgy szervezem az életemet, hogy legyen időm odaérni időben.”
Ugyanakkor „a kor egyik legnagyobb rákfenéjének” érzi a vezetés közbeni mobiltelefon-használatot. Párhuzamot vont az északi országokkal, ahol – meglátása szerint – „a legtöbb sofőrnek eszébe se jut vezetés közben, hogy ilyen üzenetet, SMS-t, iMessage-et vagy bármi ilyesmit olvasson”.
Michelisz szerint az korunk legnagyobb rákfenéje, hogy sokan vezetés közben nyomkodják a mobiljukat.
A házon belüli vezetési szokásokra is rákérdeztünk, ennek kapcsán elárulta, hogy amikor egyszerre ülnek autóba feleségével, rendszerint ő vezet, és nem a felesége. „Jobban szereti ő is, hogyha én vezetek, meg általában ha nem egyedül megyek, akkor Johannával és a gyerekekkel, és ha a gyerekeknek bármi igénye van, azt jóval előbb meglátja, hatékonyabban tudja kezelni, mint én” – tette hozzá mosolyogva, utána gyorsan hozzáfűzte, hogy Johanna is nagyon jól vezet, régóta van jogosítványa. És hogy beleszól-e a vezetésébe? „Nem. Nem kell odaszólni, hogy mit kellene másképp csinálnia.”
Fordítana a szezon második felében
A nap korábbi részében már váltottunk néhány szót Michelisszel, a gokart után pedig újra szóba került a számára eddig felemásan alakuló 2021-es szezon. Eddigi legjobb eredménye egy harmadik hely a portugáliai második versenyről, de miután többször is balesetbe keveredett, a bajnokság felénél csupán a 14. helyen áll a tabellán, viszont a mezőny szorossága jól mutatja, hogy csak 48 pont a lemaradása a listavezető Yann Ehrlacher-val szemben.
„Fura év eddig. Nyilván szerettem volna, hogyha úgy alakulnak a dolgok, hogy most előrébb álljak a bajnokságban. Túl sok lehetőséget szalasztottam el a pontszerzésre idén, és igazából ez független attól, hogy önhibámon kívül-e, vagy saját hibámból. Egyszerűen az van, hogy nem maximalizáltam a lehetőségeimet, és amikor bajnoki címért küzd az ember, akkor ezek a dolgok nagyon fájóak tudnak lenni” – taglalta a Vezessnek.
Az év első felében nem volt Fortuna pártfogoltja a WTCR-ben, ezen változtatna a folytatásban.
A kimaradó lehetőségekre később visszakanyarodva arról kérdeztük a 36 esztendős versenyzőt, hogyan tudja ezeket a helyzeteket lélektanilag áthidalni és ezeket kihasználva spannolni magát. „Spannolni mindig egyszerűbb akkor az embernek saját magát, amikor hátrányban van. Úgyhogy én versenyeznék már most ezen a hétvégén is, hogyha lehetne” – fejtette ki. „Dolgozik bennem a késztetés, hogy visszaüljek az autóba, és lehetőleg ezt a rossz trendet jobb irányba fordítsam.”
„A pozitív része az, hogy még nincs vége a szezonnak. Tehát alapvetően még mindig minden lehetőségem megvan arra, hogy ezt egy kicsit visszafordítsam, de mindenképpen reménykedem egy picivel több szerencsében a szezon fennmaradó részében” – részletezte helyzetét. Hozzátette: annyiban más a helyzet, mint volt két-három éve, hogy amíg akkor két-három versenyző ellen kellett küzdenie, mostanra nagyon sűrűvé vált a mezőny, ami nyilvánvalóan csökkenti az esélyeit.
Most már nem ezzel a típussal kell helytállnia, hanem az Elantrával. Hungaroringi körünk folyamán viszont nem volt érezhető a váltás.
Nem sokkal a hungaroringi hétvége előtt bejelentették, hogy a járvány miatt átalakul a naptár, idén is elmarad az ázsiai turné. Helyette a már több ízben is halasztott adriai mellett három teljesen új helyszínre (Most, Pau-Arnos, Szocsi) látogat el a bajnokság. Utóbbiakról egyáltalán nincs pályaismerete Michelisznek, de Adriában is csak nagyon keveset tesztelt. „Kis túlzással mindegyik helyszín sok újdonságot rejteget magában” – jegyezte meg.
Lesz még folytatás a M1RA-val?
Formálisan már nem áll kapcsolatban Michelisz a M1RA-val, a kecskeméti csapat ugyanis már az Alfa Romeókat működtető Romeo Ferraris partnere az ETCR-ben, míg Michelisz maradt a dél-koreai márka kötelékében. „Túl sok közös emlékünk van már ahhoz, hogy ezt így egyik napról a másikra másképp lehessen kezelni, és én őszintén szólva nem is akarom másképp kezelni. Formálisan gyakorlatilag minden szál már elszakadt köztem és a M1RA között. Nincs érdekeltségem a vállalkozásban, de (Bári – szerk.) Dávid ugyanúgy a barátom, mint régen is volt, a srácokat pedig nagyon régről ismerem. Szeretek a közelükben mozogni” – magyarázta, hogyan lehetséges, hogy a M1RA-val együtt jelent meg az OMV születésnapi rendezvényén, hozzátéve, valószínűleg nem a mostani volt az utolsó ilyen alkalom.
A M1RA dicsőségfala. Vannak szép eredmények a versenyzés világából, de Michelisz (immár egykori) csapata más babérokra törne.
A M1RA alapításakor célkitűzésként merült fel, hogy később versenyalkatrészek stb. fejlesztésével autóipari babérokra törne a csapat. Miután már sem cégtulajdonosként, sem pedig döntéshozóként nem érdekelt az alakulatban, teljesen friss helyzetjelentéssel nem tudott szolgálni. Annyit viszont elárult, hogy „a koronavírushelyzet eléggé megtörte azt a lendületet, ami kialakult 2018-ban és 2019-ben”, ahogyan a mostani gyártóváltás is eltolta a projektet. „Szerintem csak idő kérdése, mikor fognak Dávidék azzal foglalkozni, amivel szeretnének. Ez elsősorban az autótervezés és a technológiai fejlesztéssel kapcsolatos munka” – szögezte le.
Michelisz az elmúlt időszakban többször is hangoztatta, hogy tíz évet még érez a versenyzői pályafutásában, amiből kettő-öt szezon kifejezetten jól is sikerülhet. „Elképzelhető, de egyelőre nem gondolkodom ilyesmiben” – válaszolta arra a felvetésre, hogy egyesülhet-e újra a M1RA-val, ha a háttérbe szorul a karrierje, vagy esetleg megszakad a Hyundaijal való kapcsolat.
„Alapvetően azt is fel kell tudni ismerni, hogy most jó helyzetben vagyok. Borzasztóan erős szerintem az a környezet, ami körülvesz szakmai szempontból. Nem tudom, hogy meddig lesz lehetőségem ilyen környezetben versenyezni, de most kell megragadnom azt a lehetőséget, amit az élet adott. Hogyha ez a lehetőség valamikor megszakad, és úgy érzem, hogy a környezet szempontjából a M1RA-ra megint van kapacitásom, és ez a környezet, ahol versenyzőként vagy emberként tovább tudok fejlődni, akkor lehet, hogy fölveszem Dáviddal a kapcsolatot.”
Lehet, hogy egy nap még fölhívja Bári Dávidot (a képen), a M1RA vezetőjét azzal, hogy visszatérne a csapathoz.
„Jobban higgyen magában” – néhány másodpercnyi gondolkodás után ennyit üzenne 2005-ös, még a pályája elején álló önmagának Michelisz Norbert, aki akkoriban legfeljebb csak reménykedni tudott benne, hogy ilyen lehetőségek kapujába kerül. „Emlékszem, a pályafutásom korai szakaszában sok volt a nehézség. A családi kasszából kellett részben finanszírozni a versenyzést, és minden év vége úgy volt, hogy számításba vettem, hogy ez az utolsó versenyzéssel töltött évem.”
„Talán azt tanácsolnám magamnak, hogy tényleg higgyek magamban és higgyek abban, hogy az a sok áldozat, amit akkor abban a pillanatban vállalok, az tényleg valamilyen célt szolgál. Mert utólag visszanézve nyilván természetesnek mondható ez a fejlődés, meg az a pályaív, amin végigmentem, de ahogy én emlékszem, rengeteg állomással, köztes állomással, amikor közel volt a vég.”
