A Covid-19 világjárvány miatt elmaradtak a nagy nemzetközi autószalonok is. Ám 2021 őszére újra szerveztek ilyet, ráadásul Budapesthez kicsit közelebb is, mint általában lenni szokott, aminek így duplán örülünk. A villanyautós, kissé döcögős megérkezést Münchenbe letudtuk, megvannak a belépőink, elektronikus és papíralapú igazolások, hogy mehetünk közösségbe, így elindultunk a szalon felé. A szervezés parádés, gigantikus, félig füves, félig murvás parkolók nyelik el sorban az autókat, amiket szigorúan meghatározott sorrendben lehet letámasztani. Aki elektromos autóval érkezik, annak ideiglenesen felállított töltőoszlopot is biztosítanak, amit állítólag napelemekből nyert energiával táplálnak, mire végzünk, az átlagos AC töltő teljesítményével dolgozó töltő szépen feltölti a Fordunkat.
Minden megy, mint a karikacsapás, ha nem lenne sajtóakkreditációnk, akkor 10 euró lenne a parkolás díja, de a zsurnaliszta világjegyünkkel megússzuk ezt a kiadást. Ugyan jöhetnénk metróval is, az is itt áll meg és a látogatóknak ingyen van, a belépővel lehet ingázni a belvárosi és a kiállítási terület helyszínei között, de aki nem szeret metrózni, az a kiállító márkák autóit is igénybe veheti, sofőrrel, vagy anélkül.
A kiállítás főbejáratáig már nem jutunk el, utunkat állják, és az EU-s védettségi igazolványt, vagy negatív tesztet, esetleg a vírusfertőzés utáni felépülésünket igazoló dokumentumot kell felmutatni a továbbjutáshoz. Minden megvan, már csak a beltérben kötelező maszkot kell a fejünkre tapasztani és beléphetünk. Mondjuk az, hogy ezek nélkül a papírok nélkül nem is regisztrálhattunk volna a rendezvényre, itt sem lehetnénk, az más kérdés, de hiba lenne ebben logikát keresni, hasonlóan, mint a néhol kötelezően előírt kültéri maszkviselésben.
Biztonság
A rendezvényen amúgy már jobban félnek az emberek a vírustól, mint egymástól. Míg pár éve Párizsban, Genfben fémdetektoros kapun áthaladva lehetett csak bejutni a kiállítási területre, addig mára csak az oltási papírral és a maszkkal foglalkoznak. Tamás például az első napon véletlenül egy óriási medveölő késsel a zsákjában jelent meg a kiállítás kapujában, amire csak este, a szálláson jöttünk rá kipakolás közben. Az égvilágon senkit nem érdekelt a 8 cm pengehosszúságot alaposan meghaladó eszköz, csak a Covid cédulánk.
Pedig rendőr annyi volt, mit égen a csillag. A legtöbb kereszteződésben púposra ült Transporterekből nézték a forgalmat, de párban, gyalog is mindenhol szembejött néhány talpig G.I. Joe gúnyába öltözött figura. Megjelenésre olyanok a német rendőrök – a nők is -, hogy elhiszem, tényleg meg tudnának védeni, ha arra lenne szükség, és van rajtuk ehhez megfelelő technikai segítség is. A rendőrök mellett bombakeresőket is láttunk, kis tükörrel kukucskáltak be az ereszekbe, csatornákba, és az egyiknek olyan csodaszép fekete kutyája volt, mintha épp akkor vették volna ki egy puccos játékbolt kirakatából. Tamás szerint biztos a gazdájával alszik, és valószínűleg a reggelije is menőbb volt, mint a miénk. Fent a magasban rendőrhelikopter függ egy helyben és láttunk rendőrségi héliumos forgalomfigyelő ballont is.
Hasonló volt a készültség a belvárosi helyszíneken is, mindenhol akadt rendőr, de sehol sem volt nyomasztó a jelenlétük. Egyedül a bejáratoknál lefektetett, tüskés-hegyes mobil úttorlaszok voltak félelmetesek, de teljesen indokolt a használatuk, láttunk már elmebetegeket tömegbe hajtani.
Itt pedig elég sokan előfordulnak, akik valamiért fújnak az autózásra. Már a parkolótól az expó felé haladva is belefutunk egy kisebb csoportba, akiknek valami bajuk van az autókkal, és a hírekből egy másik zöld szervezet akciójáról is értesülünk, bár ők nem a bejárat előtt a térkövön bohóckodtak, hanem komolyan nyomták, az autópálya forgalmát bénították meg.
Ha viszont kicsit gondolkodnának, és ne adj’ Isten kimennének szétnézni az Autószalonról Mobilitási kiállításra átnevezett rendezvényre, akkor ámulhatnának, mert teljesülni látszik a vágyuk. A temérdek, nekem teljesen követhetetlen mátrixba rendezett csarnok nagy része tök üres – Frankfurtban a BMW, a Mercedes egymaga rendszeresen megtöltött egy-egy gigászi, többemeletes épületet -, és ahol van élet, ott is nagyítóval kell keresni az autómárkákat. Most viszont olyan márkák ki sem állítanak, mint a Citroen, Fiat, Peugeot, Volvo, sőt még a német Opel sem.
Érzésre úgy tűnik, hogy kerékpármárkából több található a csarnokokban, mint autómárkából. Ezek mellett még a számtalan autószerű, egy-kétszemélyes városi elektromos izé jelenléte hangsúlyos, és ami a legérdekesebb, hogy ezek között nem egy olyan is van, amely több ezer darab miniautót már sikeresen eladott. Vagyis használják őket, nem csak azért vannak itt, hogy majd a jövőben ilyenekkel járjunk. Nagy a választék elektromos robogóból is, bár a robogók és elektromos kerékpárok közötti vékony határvonal egyre halványabbá válik. A villanybringák egy része legálisan hajtható egészen 45 km/órás csúcssebességig, és néhányukon olyan fejlesztéseket találni – blokkolásgátlós fék, visszatáplálásra is képes villanymotor, vagy éppen a vezeték nélküli elektromos váltó -, amik lassan izgalmasabban hangzanak, mint egy huszonhetedik tisztán elektromos autó.
De maguk az autógyártók is furcsák, mintha szégyellnék magukat, és tényleg elhinnék, hogy ők és az autób<s>uzik</s>olondok lennének a felelősek a világ minden bajáért. A standokon csupa, mostanában nagyon divatos fogalomra koncentrálnak, így a BMW i-Vision Circular tanulmányautója az utolsó csavarig – igen, még a roppant izgalmas szilárdtest akkumulátora is – újrafelhasználható és az autó nagy része is már legalább második ciklusát éli.
Nem messze a BMW-től ott a MINI, ahol hasonló koncepció mentén álmodta meg Paul Smith a legpuritánabb, minden extrát nélkülöző, újrahasznosított anyagokból is építkező pillekönnyű villany MINI-t, amibe se hangszigetelés, se süppedős szőnyeg, de még fedélzeti rendszer és fényezés sem jutott.
Jó, a Mercedes még kitart, náluk vannak olyan elmebeteg dolgok is gazdagon, mint a zöldnek az elektromos hajtása ellenére sem nevezhető Maybach EQS, vagy a kocka G-osztály elektromos változata, de ugyanitt található a smart Concept #1 is, amely nagyon nagyra nőtt az ős smarthoz képest, kicsivel távolabb pedig az agyhullámokkal irányítható autó előfutára, ami egyelőre pontosan annyira irányítható agyhullámokkal, mint gondolnád: semennyire.
A kötelező, egyelőre a beláthatatlanul messzi távolba mutató tanulmányautók mellett azért akadnak elérhető autók is, így az elektromos Renault Megane, vagy a kiállítás talán egyetlen valódi, átlagembernek is elérhető modellje, az új hétszemélyes Dacia Jogger. Ami minden varázslat nélkül csak egy autó, ami nem életérzést kínál, nem menti meg a bolygót, csak elvisz A-ból B-be. Amire amúgy az autókat anno kitalálták.