A közelmúltban a csapat jogtulajdonosai felfedeztek három eredeti, F1-re homologizált alvázszámot, amelyet végül mégsem használt fel az istálló. Ezen felbuzdulva John Owen, az eredeti csapatfőnök Sir Alfred Owen fia elhatározta, hogy megépíti a legendás, világbajnok P15 V16 motorral szerelt autókat, méghozzá az eredeti tervrajzok alapján.
Ebben a márka több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakértői, a Hall and Hall voltak segítségére. Ehhez több mint 36 ezer alkatrészt kellett egyedileg legyártani; ebből 4000 alkotja a motort.
Az utolsó eredeti BRM P15 hatvannyolc évvel ezelőtt, 1953-ban készült, motorja 12 000/percnél több mint 600 lóerőt adott le. Most, az első tesztfutamon nem terhelték túl a motort, „csak” 9000/percig forgatták azt. Nem is tudták volna tovább, mert a pálya vezetősége így is megrótta a csapatot, mivel túllépték a pálya területén érvényes 95 dB-es zajhatárt.
Mint emlékezetes, az 1945-ben alapított British Racing Motors (BRM) 1951 és 1977 között vett részt a Forma-1 bajnokságban. Ez idő alatt 197 nagydíjon álltak rajthoz, 17 futamgyőzelmet értek el. 1962-ben Graham Hill pilóta jóvoltából megnyerték a konstruktőri világbajnoki címet, a következő három évben, valamint 1971-ben pedig másodikak lettek.
Az újragyártott BRM P15 V16 első példánya az ötletgazda John Owen tulajdonába kerül, a másik kettő sorsa még nem ismert.
És hogy hogyan is üvölt egy hetvenéves, másfél literes, V16-os blokk? Hát valahogy így…
